Posts Tagged ‘John Digweed’

El sem hiszem, hogy megtörtént. Egyszerűen frenetikus. Micsoda élmény! Hogy miről beszélek? Nos, meglepő, de egy újabb bulibeszámoló következik itt az ájblogon.

Október 17-én kezdődött a Bedrock 11. születésnapját megünneplő buli, amiről már előre lehetett tudni, hogy fantasztikus lesz. A helyszín az O2 Arena-ban lévő matter club volt, egyike a híres londoni cluboknak. Az előzetesen közzétett lineup szerint a main roomban Danny Howells és a kiadó alapítója és feje, John Digweed, míg a kettes számú teremben Petar Dundov, Guy J és Alan Fitzpartick lépnek fel.

Magyarországtól eltérően itt tartották is magukat ehhez, senki nem mondta le, nem változott a beosztás sem. Nos, miután 2 óra buszozás után odaértem az arénához, ami éjjel elképesztően jól néz ki, jött egy rövidke sorban állás, majd külön kapun volt a beléptetés hölgyek és urak részére. Erre azért volt szükség, mert miután az ember átment a fémdetektoros kapun, jött a tapizás, majd miután rendben találtattam, leadtam a jegyet, kaptam egy papírfecnit és miután attól is sikerült megválnom, jött a ruhatár (Ł1), ahol minden nagyon flottul ment, nem volt kétségem afelől, hogy a hazamenetnél simán megtalálják a ruhám (vs. magyar helyzet). Eztuán jött a belépés a szentélybe, ami pont olyan volt, mint a Sortedban: egy kapu, becsukódik (hangzsilip), majd a második ajtó után már lobogott is a rövidke hajam.

A hely nem volt nagy, ez a matter képein is látszik, hogy az alsó tánctér pici a Studiohoz képest, kb akkora, mint a Citadella. Itt nem a beépített DJ pultot használták ezalkalommal, hanem azzal szemben a túloldalon hoztak létre egy pultot. Volt két emelet, ez a keceli körfolyosót idézte; az első emeleten, jól elrejtve volt a kettes terem. WC-k szintén az első emeleten, a második emelet kb. csak egy függőfolyosó volt a tánctér fölött, ez a Dokk hangulatát idézte. A visualról itt emlékeznék meg röviden: az egész este alatt gyászosan szar volt, több órán át Digweed alatt nem is ment semmi, csak a pultja villogott, ami valami trükkös cucc volt. Amúgy a motívumok nagyon sokáig ismétlődtek, egyszerűen ötlettelen, szegényes volt.

De vissza a zenéhez. Beléptemkor (rohadt buszok, fél 12-re értem oda) már Danny Howells nyomta, a papír szerint (ezt is tartották nagyjából) 10-től éjjel egyig játszott ő, aztán jött Digger. Aki hallotta már Howells játszani, annak nem újdonság, amit most írok,d e mivel én még előben nem láttam/hallottam őt, így nekem valamelyest új volt a szitu. Annyiban nem volt új, hogy volt egy érzésem, hogy mivel warm-upol Digweednek, ezért a GU Miami-hoz hasonló zenéket fog tolni, ami azért nagyszerű, mert az az egyik kedvencem a GU sorozatból. Ez a Danny egy beteg arc, mókázott végig, és közben hibátlanul rakta a jobbnál jobb zenéket. Kicsit persze pislogtam, mert éjfél körül már legalább 128-129 bpm-nél járhattunk, szórta a kiállásokat, fél egytől pedig már az addigi mosolygós, vokálos zenéket tech-esebb darabokra cserélte, ment a nagy röfögtetés, mikor a Mester beállt a pultba.

Folyamatos zenével vette át az irányítást, technoval kezdett, majd végre valahára ismét progit hallottam tőle! Ez azért nagy szó, mert akárhányszor hallottam élőben az utóbbi időben, mindig csak kemény techno szeletelés ment. Nem tudom, hogy ez annak a számlájára írható-e, hogy szerinte Magyarhonba technoval kell menni, vagy sem, de ez amit ő ezen az estén adott, agyeldobós volt. A technos rész után, mint mondtam, jött progi, meg vidám zenék egyszerűen, csak 5-től hétig volt megint zúzda, de akkor is más jellegű, mint amit kishazánkban szoktunk kapni. Talán Kecelen játszott ilyet anno. Tény, hogy az idei városligeti parti nem volt a legjobb tőle (túl sok minimal és öngyilkosságra késztető, nagyon dark techno), de ezt a szettet valójában össze sem lehet vetni azzal. Nagyon-nagyon jó volt.

A kisteremben Petar Dundov kezdett, majd Guy J játszott, végül a termet 5-kor Alan zárta. No, én ezzel az ötös zárással nem voltam tisztában, mikor 5.02-kor beléptem a terembe, mert pont a záró akkordokra érkeztem. Tisztában voltam vele, hogy nem sokat fogok tőlük hallani, hiszen ez egy olyan buli volt, ahol az volt a kérdés, hogy melyik ujjamba harapjak bele: Howells-Digweed (pláne amikor ilyen jó zenét játszik), vagy valamennyi idő kisterem is, hiszen ezek a srácok nagyon jók (nem hiába van Bedrockos szerződésük), és kb. önálló estét is érdemelnének, plusz, nem valószínű, hogy Magyarországra jönnek a közeljövőben. Késői érkezésemmel ez a kérdés meg is oldódott…

Digger eredetileg hétig játszott volna, de itt eltértek a papírtól, és csak 8-kor kapcsoltak le mindent, addig kaptuk a nagy klasszikusokat (az utolsó track valami kilencvenes évek elejét idéző, breakbeates történet volt, csak lestünk). Itt jut eszembe, hogy a reggeli órákra lett elfogadható a hallgatóság létszáma, mert természetsen itt is heringpartit szerveztek, kb. 4-500 fővel engedtek be több embert a kelleténél.

Két érdekesség a szervezésnél: volt külön smoking area, azaz nem kellett izgulni, hogy mikor húzza végig valaki rajtad a cigijét, és a ruhám sem lett büdös, a másik pedig, hogy egész éjjel járta a személyzet a táncteret és szedte össze azokat az üvegeket/palackokat, amiket véletlenül nem a kukába (!) dobott a közönség (akik amúgy önző, bunkó faszok, magyarok sokkal jobb fejek), így nem üveghegyen kellett táncolni. A közönségben itt is nagyon sok volt a cica, ja és egy darab csokit láttam és 3 indiai jellegűt, a többi mind fehér volt. Ezt hogy csinálták?

Egyszóval jó buli volt, új élmény is egyben. Köszi Bedrock!

Külön érdekesség volt a reggeli Temze-part, kacsákkal, hattyúkkal és szakadt hajókkal, túloldalon pedig a csilivili Cityvel :)

What’s next? Úgy emlékszem, jövő héten a matterben Dubfire és Timo Maas, utána lévő hétvégén ugyanitt Paul Oakenfold, Október 29-én T-Bar, Anja Schneider, November 14 Fabric Magda, Craig Richards, December 19-én pedig Zabiela at Matter. Wooooow.

Nem is értem, miért szabadkozom folyton a postok ritkasága miatt. Most már nem is teszek így hehe. Azonban, ha minden jól megy, így a nyár utolsó részétől kezdve frekventáltabban fogok ide írni.

A mai postban – szokás szerint – egy buliról számolok be, mely bizonyos szempontok alapján az idei bulik közül kiemelkedik.

Augusztus 19-én éjjel rendezték meg a Városligetban az elektronikus zene egy bizony irányát kedvelők számára azt a bulit, amelyről korábban nagyjából csak álmodni mertek. A rendezők (ezt köszönjük, Fame Promotion) Magyarországra csalogatták a szcéna három legnagyobb nevét egy és ugyanazon időpontra, ami nagyjából olyan, mintha Beyonce, Katy Perry és Rihanna lépne fel a poprajongóknak.

James Zabiela, John Digweed és Sasha lépett fel. ‘Nuff said.

Tavaly rendeztek először a Műjégpálya területén bulit, azt is augusztus 19-én, akkor Sasha zenélt nekünk. A szervezők annyira belelkesültek, miután észrevették, hogy a közönségnek nagyon bejött a kulissza (a megvilágított Vajdahunyad vára legyünk őszínték, nem semmi), hogy idén már több napos rendezvénysorozatot kreáltak a területre, amelyből számomra csak ez az egy jelentett színvonalas zenét. Idén a pult nem az épület előtt volt, hanem megfordítva, így a háttérben volt a vár.

Mivel úgy értesültem, hogy ez az este már kb. este 8-kor kezdődik, különböző magyar DJ-k felvezetésével, amit Chriss és Dandy, valamint Yvel és Tristan zár éjfélkor, így csak fél 11-re mentem, mert elég fáradt voltam aznap. Azonban ez az előzetes lineup kacsa lehetett, hiszen csak Chriss játszott (ami nem baj, sőt! Imádom a chrissi hangzást, abba ne nyúljon bele más) amikor odaértem. Elég jó ütemeket pakolt szokás szerint, együtt is élt a közönséggel. Ekkor még elég kevesen voltunk, sok hely volt táncra.

Legnagyobb meglepetésemre Chrissből pont fél órát hallhattam, hiszen már 11-től Zabiela vette át az irányítást, vagy 10 perc szerelgetés után. James ugyanis elég sok extra kütyüt, számára játékszert hozott magával, a szokásos Pioneer effektgép mellé hozott két Korg effekt pad-et is. Már tudtuk, hogy szörnyen le fog minket bontani, de nem baj, ezért jöttünk! Mellettem már kiabálták is páran, torkuk szakadtából, hogy “Apa kezdődiiiiik“, mikor JZ elkezdte belőni a gépeket és felcsendültek az első agymarcangoló effektek.

Amit csinált, az szokás szerint agyament, beteg dolog volt. Egymás után jöttek a minimal-techno zenék, semmi progresszív (hiszen sokan még mindig progi DJ-nek aposztrofálják). Szem látomást tetszett neki a buli, fényképezgetett is, és a Twitterén is örömködött már hajnalban a buli fantasztikusságán. Vidám zenékkel készítette elő a terepet Diggeréknek, bár egyes zenék hallatán kicsit féltem, hogy ellő egy-egy nagyot már idejekorán.

Itt kell megemlítenem, hogy eddigre már brutál sokan voltunk, lépni nem lehetett. Az elején, mikor Chriss játéka alatt kiválasztottam a helyem, úgy választottam, hogy a két nagy, lógó hangszoró-csokor közepén legyek, egyenlően hallva a hangokat, de ne túl elöl, mert ott leviszi a fejem a hangerő. Ekkora már hátrébb sodródtam, és ott állaptítottam meg, hogy sok ember már megint csak a helyet foglalja: mentek volna máshova, és akkor ők is bulizhattak volna a maguk módján, meg mi is jobban elfértünk volna (talán). Valahogy megint azt éreztem, hogy kétszer annyi jegyet sikerült megint eladni, mint ahányan normálisan elfértünk volna. Ahogy egy fórumozó említette: “ha kettő körül érkezett volna még egy hatezer fős kínai turistacsoport, azokat is beengedték volna.”

A hely azért volt érdekesen kialakítva, mert a pulttól nézve balra volt a VIP-emelvény, mellette jobbra, azaz a pulttal szemben egy tánctér, amit egy bárpult és egy kerítés (!) választott el a még jobbrább lévő tánctértől és chill-out résztől (székek, placc, Toi-Toi). Ebben a nagy tömegben végül csak egyszer ugrottak úgy a lábamra, hogy még mindig fáj, egyszer rajtam landolt a dobozos sör nagy része, és számtalanszor kellett végignéznem, ahogy egyes klubbertársak magukhoz veszik az üvegcsés vagy por alakuló élénkítőt…ezenkívül persze kettő körül már az üvegtengerben táncoltunk, ki is szedtem egy szilánkot, ami már átjött a cipőm talpán.

De vissza a zenéhez: Zabi egyig játszott, őt követte Digweed, aki szokás szerint a lemezjátszókkal és egy Pioneer effektgéppel terelgette a népet.

Ő a “Pájót” abszolút nem arra használta, mint Zabiela, hogy lerobbantsa az emberek fejét, hanem egy nagy méretű samplerként alkalmazta. Ahogy vártam, Digger kicsit visszavett a tempóból, szebb zenéket játszott, ám ez jelenti azt, hogy átkalandoztunk Proggi-földre. Volt egy pár ilyen zene, de szerintem lényegében technot játszott ő is, de hál’ Istennek nem olyan keményet, mint legutóbb a Studioban.

Fél háromtól ötig következett Sasha, ő is hozta a szokásos nívót. Szettje első része nem jött be annyira, nekem nagyon agyatlan kalapálásnak tűnt, ki is mentem a bárpulthoz megpihenni egy 0,33-as, potom 400 forintos ásványvíz társaságában.

Mire kifújtam magam, Alex már szebb zenéket játszott, vissza is tértem a tömegbe. Negyed hattól pedig a viághírű Sasha-John Digweed b2b-nek lehettünk szem- és fültanúi; nagyon tudnak ezek a srácok!

Összességében zeneileg ötös, szervezésben kettes (tömeg, üveg, szar hangrendszer [elöl megsüketülsz, hátul meg csak a mély brummogást hallod, oldalról semmi]) az este eredménye. Nem tudom, mi lesz a következő bulim, de nagyon várom :D