Posts Tagged ‘Chriss’

Nem is értem, miért szabadkozom folyton a postok ritkasága miatt. Most már nem is teszek így hehe. Azonban, ha minden jól megy, így a nyár utolsó részétől kezdve frekventáltabban fogok ide írni.

A mai postban – szokás szerint – egy buliról számolok be, mely bizonyos szempontok alapján az idei bulik közül kiemelkedik.

Augusztus 19-én éjjel rendezték meg a Városligetban az elektronikus zene egy bizony irányát kedvelők számára azt a bulit, amelyről korábban nagyjából csak álmodni mertek. A rendezők (ezt köszönjük, Fame Promotion) Magyarországra csalogatták a szcéna három legnagyobb nevét egy és ugyanazon időpontra, ami nagyjából olyan, mintha Beyonce, Katy Perry és Rihanna lépne fel a poprajongóknak.

James Zabiela, John Digweed és Sasha lépett fel. ‘Nuff said.

Tavaly rendeztek először a Műjégpálya területén bulit, azt is augusztus 19-én, akkor Sasha zenélt nekünk. A szervezők annyira belelkesültek, miután észrevették, hogy a közönségnek nagyon bejött a kulissza (a megvilágított Vajdahunyad vára legyünk őszínték, nem semmi), hogy idén már több napos rendezvénysorozatot kreáltak a területre, amelyből számomra csak ez az egy jelentett színvonalas zenét. Idén a pult nem az épület előtt volt, hanem megfordítva, így a háttérben volt a vár.

Mivel úgy értesültem, hogy ez az este már kb. este 8-kor kezdődik, különböző magyar DJ-k felvezetésével, amit Chriss és Dandy, valamint Yvel és Tristan zár éjfélkor, így csak fél 11-re mentem, mert elég fáradt voltam aznap. Azonban ez az előzetes lineup kacsa lehetett, hiszen csak Chriss játszott (ami nem baj, sőt! Imádom a chrissi hangzást, abba ne nyúljon bele más) amikor odaértem. Elég jó ütemeket pakolt szokás szerint, együtt is élt a közönséggel. Ekkor még elég kevesen voltunk, sok hely volt táncra.

Legnagyobb meglepetésemre Chrissből pont fél órát hallhattam, hiszen már 11-től Zabiela vette át az irányítást, vagy 10 perc szerelgetés után. James ugyanis elég sok extra kütyüt, számára játékszert hozott magával, a szokásos Pioneer effektgép mellé hozott két Korg effekt pad-et is. Már tudtuk, hogy szörnyen le fog minket bontani, de nem baj, ezért jöttünk! Mellettem már kiabálták is páran, torkuk szakadtából, hogy “Apa kezdődiiiiik“, mikor JZ elkezdte belőni a gépeket és felcsendültek az első agymarcangoló effektek.

Amit csinált, az szokás szerint agyament, beteg dolog volt. Egymás után jöttek a minimal-techno zenék, semmi progresszív (hiszen sokan még mindig progi DJ-nek aposztrofálják). Szem látomást tetszett neki a buli, fényképezgetett is, és a Twitterén is örömködött már hajnalban a buli fantasztikusságán. Vidám zenékkel készítette elő a terepet Diggeréknek, bár egyes zenék hallatán kicsit féltem, hogy ellő egy-egy nagyot már idejekorán.

Itt kell megemlítenem, hogy eddigre már brutál sokan voltunk, lépni nem lehetett. Az elején, mikor Chriss játéka alatt kiválasztottam a helyem, úgy választottam, hogy a két nagy, lógó hangszoró-csokor közepén legyek, egyenlően hallva a hangokat, de ne túl elöl, mert ott leviszi a fejem a hangerő. Ekkora már hátrébb sodródtam, és ott állaptítottam meg, hogy sok ember már megint csak a helyet foglalja: mentek volna máshova, és akkor ők is bulizhattak volna a maguk módján, meg mi is jobban elfértünk volna (talán). Valahogy megint azt éreztem, hogy kétszer annyi jegyet sikerült megint eladni, mint ahányan normálisan elfértünk volna. Ahogy egy fórumozó említette: “ha kettő körül érkezett volna még egy hatezer fős kínai turistacsoport, azokat is beengedték volna.”

A hely azért volt érdekesen kialakítva, mert a pulttól nézve balra volt a VIP-emelvény, mellette jobbra, azaz a pulttal szemben egy tánctér, amit egy bárpult és egy kerítés (!) választott el a még jobbrább lévő tánctértől és chill-out résztől (székek, placc, Toi-Toi). Ebben a nagy tömegben végül csak egyszer ugrottak úgy a lábamra, hogy még mindig fáj, egyszer rajtam landolt a dobozos sör nagy része, és számtalanszor kellett végignéznem, ahogy egyes klubbertársak magukhoz veszik az üvegcsés vagy por alakuló élénkítőt…ezenkívül persze kettő körül már az üvegtengerben táncoltunk, ki is szedtem egy szilánkot, ami már átjött a cipőm talpán.

De vissza a zenéhez: Zabi egyig játszott, őt követte Digweed, aki szokás szerint a lemezjátszókkal és egy Pioneer effektgéppel terelgette a népet.

Ő a “Pájót” abszolút nem arra használta, mint Zabiela, hogy lerobbantsa az emberek fejét, hanem egy nagy méretű samplerként alkalmazta. Ahogy vártam, Digger kicsit visszavett a tempóból, szebb zenéket játszott, ám ez jelenti azt, hogy átkalandoztunk Proggi-földre. Volt egy pár ilyen zene, de szerintem lényegében technot játszott ő is, de hál’ Istennek nem olyan keményet, mint legutóbb a Studioban.

Fél háromtól ötig következett Sasha, ő is hozta a szokásos nívót. Szettje első része nem jött be annyira, nekem nagyon agyatlan kalapálásnak tűnt, ki is mentem a bárpulthoz megpihenni egy 0,33-as, potom 400 forintos ásványvíz társaságában.

Mire kifújtam magam, Alex már szebb zenéket játszott, vissza is tértem a tömegbe. Negyed hattól pedig a viághírű Sasha-John Digweed b2b-nek lehettünk szem- és fültanúi; nagyon tudnak ezek a srácok!

Összességében zeneileg ötös, szervezésben kettes (tömeg, üveg, szar hangrendszer [elöl megsüketülsz, hátul meg csak a mély brummogást hallod, oldalról semmi]) az este eredménye. Nem tudom, mi lesz a következő bulim, de nagyon várom :D

Piros betűs napra lapozott a magyar bulizni járó közönség október 22-én. A szervezők nagyon ügyesen kitalálták, hogy ez az ideális nap a nagy buli megszervezésére, hiszen másnap senki nem megy dolgozni, így 2006 után, mikor a Studio James Zabielát látta vendégül, ismét nagy név érkezett az egykori hajójavító üzembe.

Ezúttal nem más volt a vendég, mint az egész elektronikus zene egyik leghíresebb művésze, John Digweed. Hallottam már játszani Diggert élőben 2006-ban a Summerfesten, majd 2007 tavaszán Kecelen, illetve hétről-hétre rádióban a Transitions nevű showjában. Így aztán érthető, hogy jó előre megvettem a jegyem, hiszen az ördög nem alszik, nekem be KELL jutnom.

Előzetes elvárásaimról:

1. Lehet, hogy azt mondják a szervezők, hogy limitált party lesz, lehet, hogy nem, de így is, úgy is heringbuli lesz. Ha egy ilyen nevet elhoznak, az nem olcsó mulatság, tehát vissza kell hozni az előre befektetett pénzt, és ha már sokan kíváncsiak a Mesterre, akkor jöjjenek minél többen, annál nagyobb lesz a haszon. Nem feltétlenül a jegyeladásból, hanem inkáb a helyszíni fogyasztásból lesz az extra nagy profit. Most már úgy vagyok vele, hogy lehet Rács Balu akármilyen laza arc, érthet akármennyire a zenéhez és a bookinghoz, azért menjen csak a büdös p.csába (már csak hogy stílusban is hozzá ereszkedjem), mert ő is ugyanolyan pénzéhes görény, mint az összes többi. Neki nyilván mindegy, hogy mi folyik a tánctéren, hiszen ő majd békésen álldogál a DJ mögött, közben fontoskodva rohangál párszor jobbra-balra. Az eddigi tapasztalatok ezt mutatták.

2. Az ilyen bulikon a társaság roppant vegyes. Lesz egy adag a “műértő” fajtából, ők legkésőbb 11-kor ott lesznek, hiszen a warm-up része az estének. Lesz egy hatalmas adag ember, aki nem feltétlenül műértő, de a zene és a név miatt jön, akár Magyaroszág egy távoli pontjáról is, nagyon becsülendő. Ezenkívül lesz egy rész, akinek az estéről a Studio jut eszébe: Cicáék lemennek megmutatni az új rucit, a fiatalabbak felszednek néhány rájuk vadászó erősen 30-as korosztályból való férfiút (ismertető: mintha most jött volna a tárgyalásról, csak a lazaság kedvéért az öltöny nadrágját farmerre cserélte, és az egész este során gyakorlatilag háttal áll a pultnak). szerencsés esetben ez a réteg hátul marad, rosszabb esetben eloszlik a térben, és rajtad keresztül mászik át nagyjából 15-ször a buli alatt szomjat oltani.

3. A Chriss-Slam Jr. warm-up jó lesz, de jobb, ha Krisztián egyedül játszik. Szerintem ő jobb DJ, mint Zsazsa, és no offense, de jobb, ha egy egységes művet hallunk, mint amikor két, együtt viszonylag ritkán játszó ember összeáll. Emlékképeim szerint volt néhány furcsaság a hasonlóképpen megoldott Summerfesten anno, szóval jobb lenne, ha külön pakolnának.

4. Digweed jó lesz. Mindig az, ezúttal sem lesz másképp. Hogy mit játszik, az jó kérdés, mert anno a Summerfesten sok volt a minimal, Kecelen kőkemény technot kaptunk, a rádióban meg vegyesen megy minden, de veretés nem szokott lenni. Mivel most jelent meg a Bedrock 10 éves fennállása alkalmából a Past Present Future c. albuma, amin sok régi klasszikus remixe kapott helyet, valószínűleg jópárat fogunk hallani az este során.

Nézzük, mi történt az este során:

Mivel magamat a műértő csoportba sorolom, kb 11-re értem oda. Kicsit szégyeltem az arcom, mert máskor korábban szoktam érkezni, de aznap edzésem volt, és nem akartam, hogy esetleg idejekorán elfáradjak. Nem voltunk sokan lent, pár (20) warm up fan nyomta csak a pult előtt, én viszont egyből felmentem, ahol már nagyobb volt a tömeg, de még elfogadható sűrűségben. Kerestem egy jó helyet, ahonnan jól rá lehet látni a pultra, és figyeltem a folyamatokat. A szívem mélyén bíztam egy Tenaglia-s buliban, azaz hogy sok hely marad, azonban a folyamatosan érkező embertömeg ezt az álmot hip-hop eloszlatta. Ekkor még csak Chiss pörgetett, szokás szerint igen kellemes dallamokat, majd fél 12 felé megjött Zsazsa, és nekiláttak a b2b-nek. Ca. 2-3 szám után váltottak, de hogy nem egy ember játszik, az egyből érezhető volt. Chrissel ellentétben Slam Jr. nem a finom keverések embere, piff felnyomta a hangerőt egyből és már az első lemeze is jóval az addigi BPM fölött volt. Időnként kicsit sok lett a hangokból, de Chriss, mikor visszavette az irányítást, gyorsan leápolt a füleket. Ahogy sejtettem, pontosan egy órakor megjelent Digweed a kis táskájával, mögötte szorosan James Cole-lal, aki valamilyen oknál fogva az azesti guide-ja volt.

Ekkorra már mocsok nagy tömeg volt lent-fent egyaránt. Szerencsémra körülöttem egészen rendes emberek voltak: jobbomon egy igen hevesen táncoló, roppant helyes hölgy volt, balomon szintén tempósan tipegő, ám kevésbé helyes teremtés kapott helyet. Hátulról védve voltam, normális arcok buliztak arrafelé.

Digweed startjánál bekapcsolták a lézereket, ő pedig elég kemény lemezekkel kezdett. Sejthető volt, hogy ahonnan ezek jöttek, ott van még több is, így aztán agyilag egy erőteljes veretésre készültem fel pár pillanat alatt. A következő négy és fél órában övé volt a hely, és bár nem csinált semmi Zabielás lélegzetelállítót, mégis lenyűgöző volt, ahogy folyamatosan 3 lemezjátszón adagolt a muzsikát. Természetesen semmi hiba, pontos keverések, alig hallható átmenetek. szokása szerint semmi ugrabugrát nem csinált, párszor tapsolt, de amúgy végig koncentráltan tekergette a potokat. Még ha kicsit messze is voltam a pulttól, mégis jó rálátásom volt az eszközökre, és próbáltam figyelni, miket csinál, de be kell, hogy valljam, néha nem értettem, honnan jön a hang hirtelen, vagy hová tűnt egy másik. Nincs mit tenni, nem ma kezdte.

Közben alakult körülöttem a tömeg. Jófej voltam, és átengedtem az első sort egy idő után, és sajnos bekerültem a bárpult felé vezető darálóba, ahol folyamatosan figyelemmel kellett lenni a pohár-és üvegszállító fiúkra, meg a pult felé tartó népre. Ahogy az szokott lenni, volt sok “elöl megy a mackó, húzza maga után a csajt” és “elöl megy a csaj, csíp-rúg-harap, mögötte a szúrós tekintetű fazon a hamis Armani felsőben”. Ez nagyon nem jött be, úgyhogy visszaküzdöttem magam a belsőbb régiókba. Komolyan nem értem, minek jönnek ezek az emberek ilyen buliba. Ha lötyögni akarnak, menjenek máshova, vagy otthon csavarják fel a zenét és beszélgessenek 5 órán át üvöltözve egymással. Miért terhelnek másokat itt? Na mindegy, ez van.

Visszatérve a zenéhez: főleg a szett vége felé, sok szám hangzott el az említett albumról, többek között Misstress Barbara K10-je, természetesen remixben, vagy éppen aktuális nagy kedvencem, a Bedrock – Forge Tom Middleton újraértelmezésében. Már a rádióban hallva is leestem a székről, de amikor észrevettem, hogy ez jön, gondoltam, a kiállásnál leszedik a tetőt az emberek. Mivel a remix elég új, nem sokan ismerték, így mérsékelt örjöngés volt tapasztalható, de nekem nagyon bejött ez a szám ezen a hangrendszeren. Elég nyilvánvaló volt, hogy mivel fejezi be a szetjét Mr. Digweed: a Bedrock legnagyobb sikere, a kb. mindenki által Heaven Scent szólt M.O.D.E. remixben, ami szerintem nem tett hozzá az eredeti csodához, de hát Diggernek most ez a kedvence, hát legyen. Mondanom sem kell, ennél a számnál eszméletség uralkodott el a közönségen, akik végül vastapssal köszönték meg az angol úriember produkcióját.

A rövidke levezetést Chriss kezdte meg fél 6 körül, a Coronitába nem vándorló közönség pedig elindult kipihenni az egész éjszakás pörgést, velem együtt.

Összességében tehát nekem nagyon bejött a buli, pontosan azt kaptam, amit vártam, sőt, emberből még többet is. Mikor páran felemelték emiatt a szavukat a just forumon, Balu visszavágott a szokásos “de aki később jön az ne engedjük be?” kérdéssel. Szerintem legyen csak limitált a buli (ami nem Studio befogadóképessége + 1000 főt jelent), és aki elég korán megvette a jegyet, az ott lesz, aki meg nem, az majd legközelebb jobban figyel.

Osztályozva: zene 5, hang+fény 5, szervezés 2, nép 3.

Augusztus 19-én eljött az általam nagyon várt nap, hiszen december 20. után ismét hozzánk látogatott egyik kedvencem, Sasha. Azon túl, hogy Sasha maga a változatosság, különösen újnak ígérkezett a buli, hiszen nyár lévén végre nem a Studioban volt a banzáj, hanem a Városligetben, a Műjégpályán. ezenkívül izgalmasnak ígérkezett a lineup, ugyanis vére nem csak annyi volt, hogy Chriss, Sasha, hanem volt egy harmadik fellépő is, mégpedig Three. Figyelem a zene világát, de úgy látszik, nem eléggé, hiszen én még életemben nem hallottam róla. Mint kiderült, az utóbbi időben Sasha nagy kedvence, ő warm-upolt neki az amerikai turnén többször is. Ezenfelül pedig nyilván nem zöldfülűt hoznak a tengerentúlról…

A bejutás viszonylag gyorsan ment, bár érdekes volt, hogy hogy az elővételesek jegyeik felmutatása után egy szakadt lakókocsiból kapták meg a karszalagot. Bent a Burn stage látványa fogatott, ami sok kihelyezett szék és asztal volt, majd ahogy a jégpálya épülete felé mentem tovább, megpillantottam a pultot és a táncteret. 11-re mentem, és még ugyancsak lézengés volt a téren: ha azt írom, 20-an voltunk ott, sokat mondok. A zenét pedig Three uralta, ami nem is baj, hiszen ha a végére tették volna, lehet, hogy soha nem hallom.

Three érdekes, kicsit melankólikus lemezeket pakolt, még nem túl nagy hangerőn. Kicsit minimalos is volt, és végig brummogó is volt, kis morajlással vegyítve. Rendkívül érdekes volt, számomra új zenék mentek. Aztán egyszer Rács Balu rohant át a téren, szemügyre vette a hangot, bár ez kissé képzavarnak tűnik. Mutogatott valamit, mire a technikus kollégák rámozdultak a pult jobb szélén található erősítőkre és egyből nagyobb lett a hang. erre Three felbátorodott és feltette az első csapatósabb számot, amit az addigra kicsit népesebb közönség igen nagyra értékelt. Igen jó lenne tudni, mi volt az, mert nagy kedvencem a szám, de egyelőre ID.

A DJ-nk szépen építkezett, mikor egyszer csak elhalkult a zene, bár látszólag ő semmit nem csinált. A technikus kollégák ismét megtámadták az erősítőt, Balu még veszetebbül rohangált fel-alá. Valami nagy baj lehetett, hiszen erős hangingadozás volt, ám sikerült megoldani a problémát végül: hoztak egy új keverőt, ha jól láttam. Épp időben, mert Three látszólag már közel állt ahhoz, hogy összecsomagoljon és otthagyja a helyet.

Fél 2-kor pultba lépett a mi Sashank, és egy eszméletlen track-kel elkezdte a szettet. A kezdő száma mintegy 6 perces volt, szanaszét loopolva és effektezve, ahogy szokta. Ez még hátborzongatóbbá tette a számot, hiszen amúgy is szinte csak egy vokálból állt az egész, és nagy hangerőn, ahogy visszhangzott a szemben lévő Vajdahunyad várról, elképesztő volt.

Az ütős kezdet után viszont több óra kőkemény veretés következett. Volt pár proginak besorolható szám, de lényegében véve technot játszott egész végig. Pattogtatós minimallal, vagy remek zúzdával, mindegy, de egy színvonalasabb, még nem hc-techno rendezvényen simán felléphetett volna. Akárki akármit mond, nekem nagyon bejött a zenéje.

Végül Chrissre került a sor, de Sasha, és az időközben visszatérő Three annyira belejött a back-to-backbe, hogy Chriss szinte szóhoz sem jutott. A buli legvégén már nem voltam ott, de valószínűleg frenetikusra sikeredett.

Következő nagy buli vagy a Bónusz, vagy a szeptember 20-ai DT fellépés, bár ez utóbbiról rosszakat olvastam, mintha nem jönne. Sebaj, még akkor is lesz egy Digweed október 22-én. Give it up!