Posts Tagged ‘Anja Schneider’

Régen volt már, hogy írtam…de milyen sok minden történt azóta!

Hol is kezdjem? Először is, Digweed után nem sokkal (mintegy két héttel) voltam egy másik remek buliban. Ezúttal a T Bar nevű helyet kerestem fel, ami London szívében van, nagyon menő épületek közelében.

A szórakozóhely nehezen található meg, ha nem tudod a pontos címet, mivel egy ca 30×30-as matrica van kint a bejárat egyik ablakán a bár nevével (amit úgysem látsz a biztonsági őröktől). De ha megvan, akkor érdekes élményben lesz részed! A bejárat után rögtön egy bár rész fogad (ez kicsit meglepett, nem hittem volna, hogy tényleg van a helynek egy ennyire báros része. Aztán találtam egy ajtót, ami fölött volt egy pici tábla, hogy Dancefloor. Na itt le, ruha lead, be a tánctérre, ahonnan már kiszűrödött a dörömbölés. Ja hogy milyen buli is ez? Igen, ezt nem mondtam: Hector warmupja után Anja Schneider zenélt nekünk. Furcsaság volt, hogy a buli időtartamára 21-03 időpontokat írtak, ezért én már 22-kor berobbantam a helyre. Én voltam éppen az 5. a táncétren, és mindenki üldögélt a fal melletti csücsülős részeken, mindenki más pedig fent volt a bárban.

Kicsit sajnáltam, hogy nem voltunk többen, mert ez a Hector bizony elég jó zenéket tolt, jobb warm-upot csinált, mint Nagáék anno Pesten Anja előtt. Traktorral játszott, de nem CD, hanem LP szimulációval, ami viszonylag ritka manapság. Az arcok a helyen furák voltak, abból a szempontból, hogy a fiatalok nagyon jól voltak felöltözve, totál stílusosan, de nem studios-dokkos-cicásan, hanem proper divatosan – kicsit outsidernek éreztem magam, hogy nem volt pajeszom, gomba hajam, kinőttnek tűnt pólóm és a bokám fölött 10 centivel véget érő feszülős nadrágom…Rajtuk kívül volt pár idősebb arc is, nagyon komolyan tolták, szerintem ők ott voltak az elektronikus zene születésénél is!

Aztán olyan éjfél körül megtelt a tér, de nagyon durván, elöl nagyon meleg lett – na mert persze ott voltam az 1.-2. sorban. Anja egy párszor átment a közönségen, nagyon közvetlen volt. Háromnegyed egy körül végül átvette az irányítást, és egy olyan lendületes bulit tartott, hogy az agyunkat eldobtunk. Háromnegyed négyig játszott, az utolsó számként pedig pont azt a tracket tolta, ami Digger buliján is a legjobban bejött. Ekkor már kevesebben voltunk, több helyünk volt, mindenki teljesen meg volt már őrülve, nagyon nagy zene volt!

Elképesztő, de Hector warm-upjának nagy része és Anja teljes szettje (az utolsó pár másodperc kivételével) már másnap elérhető volt online. Ajánlott!

Ma este elvileg megyek a Fabricbe, ahol Magda lemezbemutató buli lesz Marc Houle segítségével, a kisebb teremben pedig többek között Jennifer Cardinit lehet hallani!

—

Október 30-án átköltöztünk északról délnyugat Londonba, ami már szinte nem is London – de mégis (ezek az angolok idióták, majd hozok valamikor példákat). New Maldenben lakunk most, sokkal jobb környék, olcsóbb ház, kevesebb ember – ők is ismerősök. Ezenkívül a munkahelyem is közelebb van, kb 20 perc-fél óra busszal. Apropó munka, ott rendben vagyok, sokmindent csinálok az étteremben, megbarátkoztam az arcokkal, elvagyunk. Persze ezen a munkahelyen is olyan Health and Safety szabályok vannak, hogy ha mindent betartanánk, soha nem végeznénk semmivel. Ez a rendszer tartja vissza szerintem Nagy-Britanniát a gyorsabb fejlődéstől, teljesen idióta szabályokat hoznak.

Ezen a héten nem dolgoztam, mert most nem volt munka a part-timeosoknak, de sajnos nem tudtam kihasználni városnézésre a hetet, mivel Mariannal enyhén lebetegedtünk és csak a lakást néztük belülről. Jövő héten csak kétszer dolgozom, többet nem szerettem volna, így talán majd akkor jut idő megint képeket csinálni.

Aha, képek! Időközben járt itt Mariann barátnője, Anita is, kár, hogy Mariann pont akkor dolgozott – igaz, testhezálló munkát. Hüsidrága egy karácsonyi kiállításon volt hostess, és a cége tündérkártyákat forgalmazott. Olyan kártyák ezek, mint anno az autós/hajós/buszos/repülős kártyák, csak itt nem a hengerűrtartalom mérete dönt, hanem a “Flying speed”.

Ennyi mostanra, addig is ajánlom Mariann képeit valamint persze a saját London-galériámat is, amely folyamatosan bővül!

Ha van időtök, látogássátok meg Sanyit Heidelbergben!

Oly sok ájblogos semmittevés után ismét röfögök ide, legnagyobb meglepetésetekre egy buliról. Nem mellesleg ez a buli beszámoló egy többrészes post-csokor első része!

Május 8-án, egy pénteki napon harmadik születésnapját ünnepelte hazánkban a Hairy, amelynek alkalmából egy igen jó bulit terveztek be. A szokásos Hairys arcok (Naga, Beta) mellé meghívták a svájci, neve ellenére fiúból lévő Agnés-t és egyik kedvencemet, a német Anja Schneidert. A buli pedig igen exluzív helyen, grizzli- és cicamentes övezetben, messze a Hajógyári-szigettől, a Citadellában rendeztetett meg.

Úgy-ahogy felértünk a hegyre [ami a sötétben nem volt egyszerű, másrészt pedig Dáviddal voltam és játszótér is van a hegyoldalban, keep in mind;) ], pont jókor, fél egykor érkeztünk, ami a hely felfedezése után (még sosem voltam itt) még fél óra ráhangolódást jelentett. A klub egyszerű kialakítású, két csöndesebb előtérből nyílik az “aréna”, amely minden flancot nélkülözött ezen az este. A visual elég szegényesre sikeredett, két kivetítőn ment elég sokáig ugyanaz a motívum, a hang miőségében pedig jobbra számítottam; kicist durvának tűntek a hangok, nem beszélve arról, hogy csak elöl voltak hangfalak, és azok sem voltak a dj pulthoz képest szimmetrikusan elhelyezve.

Ülőhelyből igen kevés volt, de az előtérben végülis lecsüccsenhetett, aki akart. A szellőzés rendben volt, nem volt 40 fok és a hideget sem tolták ránk ala Studio tavaly januárban.

Ezek a negatívumok sem tudták kedvünket szegni, Naga b2b tolta Betával, majd elég pontosan, 1-kor jött Agnés…wow, igazából Anjat vártam volna erre az időre!

Laptop elő, és kezdődhetett a pakolás. Minimalosabb hangzást vártam tőle, de végül örültem, hogy csiripelte/vinnyogta/ciceregte szét a füleimet, mert nagyon jó, tempós zenéket pakolt, tökéletes pontossággal.

Nem volt zúzda, sem szeletelés, a közönség is jól reagált a hallottakra. Apropó közönség, nem bírom ki, hogy ne beszéljek róluk. Alapvetően jó közönség volt, hiszen mint mondtam, grizzliktől abszolút mentes volt a tér, nem kellett aggódnunk az életünkért, és cicából sem volt sok. Persze, voltak egy páran, akik egy pöttyet túllőttek a célon az öltözködés terén; azt kell hogy mondjam, hogy míg a raszták tökéletesen illettek a buliba, a kicsípett hölgyek kevésbé. Rossz helyre hozta őket a taxi:) A közönség soraiban megpillantottam Sanfranciscobeatet is, ha minden igaz, valamint nem sokkal Dávid távozása után kissé megrogyva húzott el mellettem BB a Meexből. Vele sok bulin találkozom.

Pontosan háromkor váltotta Anja a kiváló munkát végző Agnés-t és CD-kről folytatva a zenélést, ott folytatta, hol a svájci sapkás abbahagyta. Kicsit persze keményedett a zene jellege, a techno egy bizonyos mértékig megjelent, de továbbra is folytatódtak a hatalmas kiállások és a dörömbölés. Anja továbbra is előszeretettel nyúlt a Loveparade-on is sokszor használt effektgombhoz, úgy látszik, ez az effekt lassan trademark lesz.

Negyed öt körül Dave lelépett, hogy elkapja első buszát, én még maradtam a nem egészen tökéletes térdemmel, még jó, hogy aznap nem kellett könyvtárba menni és házidolgozatot írni…

A sors azonban közbeszólt és megadta a 3 óra alvás lehetőségét, ugyanis 5-10 perccel azután, hogy Dávid kiment a hajnali csúszdázásra, az egész hegy kapott egy áramszünetet és piff, vége volt mindennek. Anja nem nagyon tudott mit tenni, áram nélkül még ő sem tud zenélni, a tömeg követelt, egy idő után Sünsünsün töltötte meg a termet, majd Naga sűrű bocsánatkérésbe kezdett. Egy ideig bizakodott a tömeg, hogy lesz folytatás, én is köztük voltam, de végül mérlegelve az aznapi feladatokat és a magyar hibaelhárítók potenciálját, elindultam én is haza.

Nyitásra ott álltam a könyvtár előtt és elkészült a házidolgozat:)