Napló

Régen volt már, hogy írtam…de milyen sok minden történt azóta!

Hol is kezdjem? Először is, Digweed után nem sokkal (mintegy két héttel) voltam egy másik remek buliban. Ezúttal a T Bar nevű helyet kerestem fel, ami London szívében van, nagyon menő épületek közelében.

A szórakozóhely nehezen található meg, ha nem tudod a pontos címet, mivel egy ca 30×30-as matrica van kint a bejárat egyik ablakán a bár nevével (amit úgysem látsz a biztonsági őröktől). De ha megvan, akkor érdekes élményben lesz részed! A bejárat után rögtön egy bár rész fogad (ez kicsit meglepett, nem hittem volna, hogy tényleg van a helynek egy ennyire báros része. Aztán találtam egy ajtót, ami fölött volt egy pici tábla, hogy Dancefloor. Na itt le, ruha lead, be a tánctérre, ahonnan már kiszűrödött a dörömbölés. Ja hogy milyen buli is ez? Igen, ezt nem mondtam: Hector warmupja után Anja Schneider zenélt nekünk. Furcsaság volt, hogy a buli időtartamára 21-03 időpontokat írtak, ezért én már 22-kor berobbantam a helyre. Én voltam éppen az 5. a táncétren, és mindenki üldögélt a fal melletti csücsülős részeken, mindenki más pedig fent volt a bárban.

Kicsit sajnáltam, hogy nem voltunk többen, mert ez a Hector bizony elég jó zenéket tolt, jobb warm-upot csinált, mint Nagáék anno Pesten Anja előtt. Traktorral játszott, de nem CD, hanem LP szimulációval, ami viszonylag ritka manapság. Az arcok a helyen furák voltak, abból a szempontból, hogy a fiatalok nagyon jól voltak felöltözve, totál stílusosan, de nem studios-dokkos-cicásan, hanem proper divatosan – kicsit outsidernek éreztem magam, hogy nem volt pajeszom, gomba hajam, kinőttnek tűnt pólóm és a bokám fölött 10 centivel véget érő feszülős nadrágom…Rajtuk kívül volt pár idősebb arc is, nagyon komolyan tolták, szerintem ők ott voltak az elektronikus zene születésénél is!

Aztán olyan éjfél körül megtelt a tér, de nagyon durván, elöl nagyon meleg lett – na mert persze ott voltam az 1.-2. sorban. Anja egy párszor átment a közönségen, nagyon közvetlen volt. Háromnegyed egy körül végül átvette az irányítást, és egy olyan lendületes bulit tartott, hogy az agyunkat eldobtunk. Háromnegyed négyig játszott, az utolsó számként pedig pont azt a tracket tolta, ami Digger buliján is a legjobban bejött. Ekkor már kevesebben voltunk, több helyünk volt, mindenki teljesen meg volt már őrülve, nagyon nagy zene volt!

Elképesztő, de Hector warm-upjának nagy része és Anja teljes szettje (az utolsó pár másodperc kivételével) már másnap elérhető volt online. Ajánlott!

Ma este elvileg megyek a Fabricbe, ahol Magda lemezbemutató buli lesz Marc Houle segítségével, a kisebb teremben pedig többek között Jennifer Cardinit lehet hallani!

—

Október 30-án átköltöztünk északról délnyugat Londonba, ami már szinte nem is London – de mégis (ezek az angolok idióták, majd hozok valamikor példákat). New Maldenben lakunk most, sokkal jobb környék, olcsóbb ház, kevesebb ember – ők is ismerősök. Ezenkívül a munkahelyem is közelebb van, kb 20 perc-fél óra busszal. Apropó munka, ott rendben vagyok, sokmindent csinálok az étteremben, megbarátkoztam az arcokkal, elvagyunk. Persze ezen a munkahelyen is olyan Health and Safety szabályok vannak, hogy ha mindent betartanánk, soha nem végeznénk semmivel. Ez a rendszer tartja vissza szerintem Nagy-Britanniát a gyorsabb fejlődéstől, teljesen idióta szabályokat hoznak.

Ezen a héten nem dolgoztam, mert most nem volt munka a part-timeosoknak, de sajnos nem tudtam kihasználni városnézésre a hetet, mivel Mariannal enyhén lebetegedtünk és csak a lakást néztük belülről. Jövő héten csak kétszer dolgozom, többet nem szerettem volna, így talán majd akkor jut idő megint képeket csinálni.

Aha, képek! Időközben járt itt Mariann barátnője, Anita is, kár, hogy Mariann pont akkor dolgozott – igaz, testhezálló munkát. Hüsidrága egy karácsonyi kiállításon volt hostess, és a cége tündérkártyákat forgalmazott. Olyan kártyák ezek, mint anno az autós/hajós/buszos/repülős kártyák, csak itt nem a hengerűrtartalom mérete dönt, hanem a “Flying speed”.

Ennyi mostanra, addig is ajánlom Mariann képeit valamint persze a saját London-galériámat is, amely folyamatosan bővül!

Ha van időtök, látogássátok meg Sanyit Heidelbergben!

Halihó Nép, hallom képeket és beszámolókat szeretnél :)

Nos hát a helyzet, hogy pár nappal az előző bejegyzés után átköltöztünk egy olcsóbb szállásra, ami tök jó, csak épp net nem volt benne. Rögtön szóltunk, majd az egyik legnagyobb szolgáltató, akivel a lakást kiadó agency szerződést kötött, közölte, hogy október 14-én lesz ideje bekötni a netet (Virgin). Azaz mintegy 3 héttel a megrendelés után. Ez elég érzékenyen érintett mindenkit a lakásban – elvégre ez London és nem Tápiószecső (no offense tápiószecsői olvasóim lol).

Így időközben kávézókból, pubokból, könyvtárból neteztem. Megjegyzendő, hogy ezeken a helyeken mindenhol szar a wifi, olyan tempó volt hogy kerestem az 56k-s modemet.

Október 12-én, hétfőn rövid időre átköltöztem Mariann egy ismerőséhez, Krisztához, mivel tőle nem messze kaptam munkát, otthonunktól pedig ez a munka 1,5-2 óra. Így hétfőtől péntek délelőttig náluk vagyok, itt zsír a net. Ja, nov 1-től itt is fogunk lakni, ami nagyon szerencsés dolog, hiszen olcsóbb is, vannak ismerősök és jobb a környék is. Ez itt kb 12. kerület, az eredeti szállásunk pedig mondjuk Újpest.

Ja, a munkám. Elkezdtem dolgozni egy fancy konferencia központban a catering azaz éttermi részen, képzelhetitek eddig mennyi gyakorlatom volt ebben. Sebaj, a CV-m elbírta, hogy dolgoztam már fél évet egy ilyen helyen :) Itt megy a munka, nem túl nehéz, csak hosszú: hétfő, kedd, csütörtök 8, szerdán 10 órát nyomtam, ált. du. 4-től éjfélig, szerdán már 2-től éjfélig. Itt az óránkénti minimálbér 5,8 font, lehet nekiállni szorozgatni…megéri itt dolgozni, hogy rövid legyek.

Ja, munkatársaim névsora a régi angol kastélyban: Sebastien, a francia restaurant manager, majd Yuksel, Evzen, Lukasz, Sebastian, Vikas, Dmitry, Marlena, Sujit, Marta és Elena. Lol, nem? :)

Töltöttem fel képeket, bár már régen nem fényképeztem. Elérhetőek itt.

Még nem tudom, mikor jelentkezem megint, de fogok, az biztos.

Cheers!

Megérkeztem Mariannal Londonba ma este, már leszállás közben láttuk, hogy esik az eső. Hát mégis igaz a mende-monda, nem az angol festők találták ki…

Kis telefonálgatás után össze is találkoztunk sofőrünkkkel, aki befuvarozott minket a városba, a szállásunkra. Vagyis ma még a szállásunk, holnap beszélünk az árakról, aztán meglátjuk, ki tudjuk-e fizetni, vagy keresünk másikat. Ez a szállás egyébként nagyon pöpec, egy csendes utcában van (ilyen van ebben a városban) és a ház belül tip-top.

Sofőrünk az út alatt mesélt egy kicsit nekünk az itteni életről, és magáról is, hogy került ide, mit csinál. Röviden: jó itt élni, ha az embernek van munkája. Márpedig aki akar, az talál munkát. Szerinte általában azok húzzák le a várost, akik nem tudtak élni a City adta milliónyi lehetőséggel.

No majd meglátjuk, hogy én is lehúzom-e…

Több részlet holnap, ha már tudunk magunkról valamit, ahogy képek akkor lesznek (azt mondják, világosban jobb fotózni hehe).