Bulik, zajok

Régen volt már, hogy írtam…de milyen sok minden történt azóta!

Hol is kezdjem? Először is, Digweed után nem sokkal (mintegy két héttel) voltam egy másik remek buliban. Ezúttal a T Bar nevű helyet kerestem fel, ami London szívében van, nagyon menő épületek közelében.

A szórakozóhely nehezen található meg, ha nem tudod a pontos címet, mivel egy ca 30×30-as matrica van kint a bejárat egyik ablakán a bár nevével (amit úgysem látsz a biztonsági őröktől). De ha megvan, akkor érdekes élményben lesz részed! A bejárat után rögtön egy bár rész fogad (ez kicsit meglepett, nem hittem volna, hogy tényleg van a helynek egy ennyire báros része. Aztán találtam egy ajtót, ami fölött volt egy pici tábla, hogy Dancefloor. Na itt le, ruha lead, be a tánctérre, ahonnan már kiszűrödött a dörömbölés. Ja hogy milyen buli is ez? Igen, ezt nem mondtam: Hector warmupja után Anja Schneider zenélt nekünk. Furcsaság volt, hogy a buli időtartamára 21-03 időpontokat írtak, ezért én már 22-kor berobbantam a helyre. Én voltam éppen az 5. a táncétren, és mindenki üldögélt a fal melletti csücsülős részeken, mindenki más pedig fent volt a bárban.

Kicsit sajnáltam, hogy nem voltunk többen, mert ez a Hector bizony elég jó zenéket tolt, jobb warm-upot csinált, mint Nagáék anno Pesten Anja előtt. Traktorral játszott, de nem CD, hanem LP szimulációval, ami viszonylag ritka manapság. Az arcok a helyen furák voltak, abból a szempontból, hogy a fiatalok nagyon jól voltak felöltözve, totál stílusosan, de nem studios-dokkos-cicásan, hanem proper divatosan – kicsit outsidernek éreztem magam, hogy nem volt pajeszom, gomba hajam, kinőttnek tűnt pólóm és a bokám fölött 10 centivel véget érő feszülős nadrágom…Rajtuk kívül volt pár idősebb arc is, nagyon komolyan tolták, szerintem ők ott voltak az elektronikus zene születésénél is!

Aztán olyan éjfél körül megtelt a tér, de nagyon durván, elöl nagyon meleg lett – na mert persze ott voltam az 1.-2. sorban. Anja egy párszor átment a közönségen, nagyon közvetlen volt. Háromnegyed egy körül végül átvette az irányítást, és egy olyan lendületes bulit tartott, hogy az agyunkat eldobtunk. Háromnegyed négyig játszott, az utolsó számként pedig pont azt a tracket tolta, ami Digger buliján is a legjobban bejött. Ekkor már kevesebben voltunk, több helyünk volt, mindenki teljesen meg volt már őrülve, nagyon nagy zene volt!

Elképesztő, de Hector warm-upjának nagy része és Anja teljes szettje (az utolsó pár másodperc kivételével) már másnap elérhető volt online. Ajánlott!

Ma este elvileg megyek a Fabricbe, ahol Magda lemezbemutató buli lesz Marc Houle segítségével, a kisebb teremben pedig többek között Jennifer Cardinit lehet hallani!

—

Október 30-án átköltöztünk északról délnyugat Londonba, ami már szinte nem is London – de mégis (ezek az angolok idióták, majd hozok valamikor példákat). New Maldenben lakunk most, sokkal jobb környék, olcsóbb ház, kevesebb ember – ők is ismerősök. Ezenkívül a munkahelyem is közelebb van, kb 20 perc-fél óra busszal. Apropó munka, ott rendben vagyok, sokmindent csinálok az étteremben, megbarátkoztam az arcokkal, elvagyunk. Persze ezen a munkahelyen is olyan Health and Safety szabályok vannak, hogy ha mindent betartanánk, soha nem végeznénk semmivel. Ez a rendszer tartja vissza szerintem Nagy-Britanniát a gyorsabb fejlődéstől, teljesen idióta szabályokat hoznak.

Ezen a héten nem dolgoztam, mert most nem volt munka a part-timeosoknak, de sajnos nem tudtam kihasználni városnézésre a hetet, mivel Mariannal enyhén lebetegedtünk és csak a lakást néztük belülről. Jövő héten csak kétszer dolgozom, többet nem szerettem volna, így talán majd akkor jut idő megint képeket csinálni.

Aha, képek! Időközben járt itt Mariann barátnője, Anita is, kár, hogy Mariann pont akkor dolgozott – igaz, testhezálló munkát. Hüsidrága egy karácsonyi kiállításon volt hostess, és a cége tündérkártyákat forgalmazott. Olyan kártyák ezek, mint anno az autós/hajós/buszos/repülős kártyák, csak itt nem a hengerűrtartalom mérete dönt, hanem a “Flying speed”.

Ennyi mostanra, addig is ajánlom Mariann képeit valamint persze a saját London-galériámat is, amely folyamatosan bővül!

Ha van időtök, látogássátok meg Sanyit Heidelbergben!

El sem hiszem, hogy megtörtént. Egyszerűen frenetikus. Micsoda élmény! Hogy miről beszélek? Nos, meglepő, de egy újabb bulibeszámoló következik itt az ájblogon.

Október 17-én kezdődött a Bedrock 11. születésnapját megünneplő buli, amiről már előre lehetett tudni, hogy fantasztikus lesz. A helyszín az O2 Arena-ban lévő matter club volt, egyike a híres londoni cluboknak. Az előzetesen közzétett lineup szerint a main roomban Danny Howells és a kiadó alapítója és feje, John Digweed, míg a kettes számú teremben Petar Dundov, Guy J és Alan Fitzpartick lépnek fel.

Magyarországtól eltérően itt tartották is magukat ehhez, senki nem mondta le, nem változott a beosztás sem. Nos, miután 2 óra buszozás után odaértem az arénához, ami éjjel elképesztően jól néz ki, jött egy rövidke sorban állás, majd külön kapun volt a beléptetés hölgyek és urak részére. Erre azért volt szükség, mert miután az ember átment a fémdetektoros kapun, jött a tapizás, majd miután rendben találtattam, leadtam a jegyet, kaptam egy papírfecnit és miután attól is sikerült megválnom, jött a ruhatár (Ł1), ahol minden nagyon flottul ment, nem volt kétségem afelől, hogy a hazamenetnél simán megtalálják a ruhám (vs. magyar helyzet). Eztuán jött a belépés a szentélybe, ami pont olyan volt, mint a Sortedban: egy kapu, becsukódik (hangzsilip), majd a második ajtó után már lobogott is a rövidke hajam.

A hely nem volt nagy, ez a matter képein is látszik, hogy az alsó tánctér pici a Studiohoz képest, kb akkora, mint a Citadella. Itt nem a beépített DJ pultot használták ezalkalommal, hanem azzal szemben a túloldalon hoztak létre egy pultot. Volt két emelet, ez a keceli körfolyosót idézte; az első emeleten, jól elrejtve volt a kettes terem. WC-k szintén az első emeleten, a második emelet kb. csak egy függőfolyosó volt a tánctér fölött, ez a Dokk hangulatát idézte. A visualról itt emlékeznék meg röviden: az egész este alatt gyászosan szar volt, több órán át Digweed alatt nem is ment semmi, csak a pultja villogott, ami valami trükkös cucc volt. Amúgy a motívumok nagyon sokáig ismétlődtek, egyszerűen ötlettelen, szegényes volt.

De vissza a zenéhez. Beléptemkor (rohadt buszok, fél 12-re értem oda) már Danny Howells nyomta, a papír szerint (ezt is tartották nagyjából) 10-től éjjel egyig játszott ő, aztán jött Digger. Aki hallotta már Howells játszani, annak nem újdonság, amit most írok,d e mivel én még előben nem láttam/hallottam őt, így nekem valamelyest új volt a szitu. Annyiban nem volt új, hogy volt egy érzésem, hogy mivel warm-upol Digweednek, ezért a GU Miami-hoz hasonló zenéket fog tolni, ami azért nagyszerű, mert az az egyik kedvencem a GU sorozatból. Ez a Danny egy beteg arc, mókázott végig, és közben hibátlanul rakta a jobbnál jobb zenéket. Kicsit persze pislogtam, mert éjfél körül már legalább 128-129 bpm-nél járhattunk, szórta a kiállásokat, fél egytől pedig már az addigi mosolygós, vokálos zenéket tech-esebb darabokra cserélte, ment a nagy röfögtetés, mikor a Mester beállt a pultba.

Folyamatos zenével vette át az irányítást, technoval kezdett, majd végre valahára ismét progit hallottam tőle! Ez azért nagy szó, mert akárhányszor hallottam élőben az utóbbi időben, mindig csak kemény techno szeletelés ment. Nem tudom, hogy ez annak a számlájára írható-e, hogy szerinte Magyarhonba technoval kell menni, vagy sem, de ez amit ő ezen az estén adott, agyeldobós volt. A technos rész után, mint mondtam, jött progi, meg vidám zenék egyszerűen, csak 5-től hétig volt megint zúzda, de akkor is más jellegű, mint amit kishazánkban szoktunk kapni. Talán Kecelen játszott ilyet anno. Tény, hogy az idei városligeti parti nem volt a legjobb tőle (túl sok minimal és öngyilkosságra késztető, nagyon dark techno), de ezt a szettet valójában össze sem lehet vetni azzal. Nagyon-nagyon jó volt.

A kisteremben Petar Dundov kezdett, majd Guy J játszott, végül a termet 5-kor Alan zárta. No, én ezzel az ötös zárással nem voltam tisztában, mikor 5.02-kor beléptem a terembe, mert pont a záró akkordokra érkeztem. Tisztában voltam vele, hogy nem sokat fogok tőlük hallani, hiszen ez egy olyan buli volt, ahol az volt a kérdés, hogy melyik ujjamba harapjak bele: Howells-Digweed (pláne amikor ilyen jó zenét játszik), vagy valamennyi idő kisterem is, hiszen ezek a srácok nagyon jók (nem hiába van Bedrockos szerződésük), és kb. önálló estét is érdemelnének, plusz, nem valószínű, hogy Magyarországra jönnek a közeljövőben. Késői érkezésemmel ez a kérdés meg is oldódott…

Digger eredetileg hétig játszott volna, de itt eltértek a papírtól, és csak 8-kor kapcsoltak le mindent, addig kaptuk a nagy klasszikusokat (az utolsó track valami kilencvenes évek elejét idéző, breakbeates történet volt, csak lestünk). Itt jut eszembe, hogy a reggeli órákra lett elfogadható a hallgatóság létszáma, mert természetsen itt is heringpartit szerveztek, kb. 4-500 fővel engedtek be több embert a kelleténél.

Két érdekesség a szervezésnél: volt külön smoking area, azaz nem kellett izgulni, hogy mikor húzza végig valaki rajtad a cigijét, és a ruhám sem lett büdös, a másik pedig, hogy egész éjjel járta a személyzet a táncteret és szedte össze azokat az üvegeket/palackokat, amiket véletlenül nem a kukába (!) dobott a közönség (akik amúgy önző, bunkó faszok, magyarok sokkal jobb fejek), így nem üveghegyen kellett táncolni. A közönségben itt is nagyon sok volt a cica, ja és egy darab csokit láttam és 3 indiai jellegűt, a többi mind fehér volt. Ezt hogy csinálták?

Egyszóval jó buli volt, új élmény is egyben. Köszi Bedrock!

Külön érdekesség volt a reggeli Temze-part, kacsákkal, hattyúkkal és szakadt hajókkal, túloldalon pedig a csilivili Cityvel :)

What’s next? Úgy emlékszem, jövő héten a matterben Dubfire és Timo Maas, utána lévő hétvégén ugyanitt Paul Oakenfold, Október 29-én T-Bar, Anja Schneider, November 14 Fabric Magda, Craig Richards, December 19-én pedig Zabiela at Matter. Wooooow.

Nem is értem, miért szabadkozom folyton a postok ritkasága miatt. Most már nem is teszek így hehe. Azonban, ha minden jól megy, így a nyár utolsó részétől kezdve frekventáltabban fogok ide írni.

A mai postban – szokás szerint – egy buliról számolok be, mely bizonyos szempontok alapján az idei bulik közül kiemelkedik.

Augusztus 19-én éjjel rendezték meg a Városligetban az elektronikus zene egy bizony irányát kedvelők számára azt a bulit, amelyről korábban nagyjából csak álmodni mertek. A rendezők (ezt köszönjük, Fame Promotion) Magyarországra csalogatták a szcéna három legnagyobb nevét egy és ugyanazon időpontra, ami nagyjából olyan, mintha Beyonce, Katy Perry és Rihanna lépne fel a poprajongóknak.

James Zabiela, John Digweed és Sasha lépett fel. ‘Nuff said.

Tavaly rendeztek először a Műjégpálya területén bulit, azt is augusztus 19-én, akkor Sasha zenélt nekünk. A szervezők annyira belelkesültek, miután észrevették, hogy a közönségnek nagyon bejött a kulissza (a megvilágított Vajdahunyad vára legyünk őszínték, nem semmi), hogy idén már több napos rendezvénysorozatot kreáltak a területre, amelyből számomra csak ez az egy jelentett színvonalas zenét. Idén a pult nem az épület előtt volt, hanem megfordítva, így a háttérben volt a vár.

Mivel úgy értesültem, hogy ez az este már kb. este 8-kor kezdődik, különböző magyar DJ-k felvezetésével, amit Chriss és Dandy, valamint Yvel és Tristan zár éjfélkor, így csak fél 11-re mentem, mert elég fáradt voltam aznap. Azonban ez az előzetes lineup kacsa lehetett, hiszen csak Chriss játszott (ami nem baj, sőt! Imádom a chrissi hangzást, abba ne nyúljon bele más) amikor odaértem. Elég jó ütemeket pakolt szokás szerint, együtt is élt a közönséggel. Ekkor még elég kevesen voltunk, sok hely volt táncra.

Legnagyobb meglepetésemre Chrissből pont fél órát hallhattam, hiszen már 11-től Zabiela vette át az irányítást, vagy 10 perc szerelgetés után. James ugyanis elég sok extra kütyüt, számára játékszert hozott magával, a szokásos Pioneer effektgép mellé hozott két Korg effekt pad-et is. Már tudtuk, hogy szörnyen le fog minket bontani, de nem baj, ezért jöttünk! Mellettem már kiabálták is páran, torkuk szakadtából, hogy “Apa kezdődiiiiik“, mikor JZ elkezdte belőni a gépeket és felcsendültek az első agymarcangoló effektek.

Amit csinált, az szokás szerint agyament, beteg dolog volt. Egymás után jöttek a minimal-techno zenék, semmi progresszív (hiszen sokan még mindig progi DJ-nek aposztrofálják). Szem látomást tetszett neki a buli, fényképezgetett is, és a Twitterén is örömködött már hajnalban a buli fantasztikusságán. Vidám zenékkel készítette elő a terepet Diggeréknek, bár egyes zenék hallatán kicsit féltem, hogy ellő egy-egy nagyot már idejekorán.

Itt kell megemlítenem, hogy eddigre már brutál sokan voltunk, lépni nem lehetett. Az elején, mikor Chriss játéka alatt kiválasztottam a helyem, úgy választottam, hogy a két nagy, lógó hangszoró-csokor közepén legyek, egyenlően hallva a hangokat, de ne túl elöl, mert ott leviszi a fejem a hangerő. Ekkora már hátrébb sodródtam, és ott állaptítottam meg, hogy sok ember már megint csak a helyet foglalja: mentek volna máshova, és akkor ők is bulizhattak volna a maguk módján, meg mi is jobban elfértünk volna (talán). Valahogy megint azt éreztem, hogy kétszer annyi jegyet sikerült megint eladni, mint ahányan normálisan elfértünk volna. Ahogy egy fórumozó említette: “ha kettő körül érkezett volna még egy hatezer fős kínai turistacsoport, azokat is beengedték volna.”

A hely azért volt érdekesen kialakítva, mert a pulttól nézve balra volt a VIP-emelvény, mellette jobbra, azaz a pulttal szemben egy tánctér, amit egy bárpult és egy kerítés (!) választott el a még jobbrább lévő tánctértől és chill-out résztől (székek, placc, Toi-Toi). Ebben a nagy tömegben végül csak egyszer ugrottak úgy a lábamra, hogy még mindig fáj, egyszer rajtam landolt a dobozos sör nagy része, és számtalanszor kellett végignéznem, ahogy egyes klubbertársak magukhoz veszik az üvegcsés vagy por alakuló élénkítőt…ezenkívül persze kettő körül már az üvegtengerben táncoltunk, ki is szedtem egy szilánkot, ami már átjött a cipőm talpán.

De vissza a zenéhez: Zabi egyig játszott, őt követte Digweed, aki szokás szerint a lemezjátszókkal és egy Pioneer effektgéppel terelgette a népet.

Ő a “Pájót” abszolút nem arra használta, mint Zabiela, hogy lerobbantsa az emberek fejét, hanem egy nagy méretű samplerként alkalmazta. Ahogy vártam, Digger kicsit visszavett a tempóból, szebb zenéket játszott, ám ez jelenti azt, hogy átkalandoztunk Proggi-földre. Volt egy pár ilyen zene, de szerintem lényegében technot játszott ő is, de hál’ Istennek nem olyan keményet, mint legutóbb a Studioban.

Fél háromtól ötig következett Sasha, ő is hozta a szokásos nívót. Szettje első része nem jött be annyira, nekem nagyon agyatlan kalapálásnak tűnt, ki is mentem a bárpulthoz megpihenni egy 0,33-as, potom 400 forintos ásványvíz társaságában.

Mire kifújtam magam, Alex már szebb zenéket játszott, vissza is tértem a tömegbe. Negyed hattól pedig a viághírű Sasha-John Digweed b2b-nek lehettünk szem- és fültanúi; nagyon tudnak ezek a srácok!

Összességében zeneileg ötös, szervezésben kettes (tömeg, üveg, szar hangrendszer [elöl megsüketülsz, hátul meg csak a mély brummogást hallod, oldalról semmi]) az este eredménye. Nem tudom, mi lesz a következő bulim, de nagyon várom :D

Ahogy ígértem, jön a kis irományom is (igaz, késve), amelyről ugyan nem tudom, hogyan érdemjegyet ér, de nekem tetszik:)

Itt elérhető. Sorry, valahogy nem tudtam szépen beilleszteni, nem vitte a code-ot.

Emellé még beírtam egy régi, sok mosolygást okozó cikkrészletet is:

Bulibalesetek

Kezdetben történtek ugye a diszkóbalesetek. Elég csúnya ügyek voltak ezek: ifjú falu bikája a Lada ezeröcsi szőrkormányát kézben lazán tartva, nem kevés vilmoskörtétől átszellemülten, a frissen másolt Soho Party-kazetta dübörgésétől felajzott állapotban, az anyósülésen hasonlóan jó hangulatban kacarászó faluszépe bikavadító idomaira fixálva elnézett egy kanyart hazafele tartva a szomszéd helység zenés szórakozóegységéből, és rácsavarodtak a környék legszebb tölgyfájára. Miután a tajgán jónéhány évvel korábban épített jármű viszonylag gyengén volt ellátva mind aktív, mind passzív biztonsági rendszerekkel, és a még létezőket sem igazán használta ki a kis kompánia, hiszen a kantár bekötése menőéknél sokat ront az imidzsen, az incidens szomorú véget ért. Mind a bika, mind a szépség odalett, nem beszélve a hátsó ülésre bezsúfolódott, négy és hét közötti létszámban összegyűlt, vadul kurjongató, és egy demizsonnyi olaszrizlinget éppen körbeadó, pechükre a rossz kocsiba, rosszkor behiénázó cimborák csapatáról, akiket háromszáz méteres körzetben találtak meg a helyszínre nagy erőkkel felvonuló mentőegységek. Este a híradóban az ilyen alkalmakra gyakorolt, mélységesen megrendült, szuggesztív, a tragikus eseményeket követő gyászról és az értetlenségről egyaránt tanúskodótónusban jelenthette be a tudósító: a fiataloknak esélye sem volt a túlélésre.

Egy időben szinte hetente történtek hasonló szomorú esetek, meglehetősen hangos társadalmi visszhangot kiváltva. Leginkább vidékre volt a jellemző, ahol egy-egy divatosabb szórakozóhelyre a környező városokból tömegével érkeztek a fiatalok, akik elfeledkeztek az aprócska tényről, hogy hajnalban még valahogy haza is kell vezetni, és jó hedonista módjára csak a pillanatnak élve becsavartak pár kör töményet. Reggelre természetesen kellőképpen megemberedtek, és a hasonlóan feltüzelt cimbiknek, vagy az aktuális szőke trófeának szükségszerűen meg kellett villantani, mit tud apu Golfja. A kocsi rendben is volt, a reflexek kevésbé. Mentők ki, a híradó tudósítója pedig máris nyelhette a tojásfehérjét a gyászos, mély orgánum eléréséhez.

A diszkóbalesetek keserű divatja aztán valamelyest alábbhagyott, vagy legalábbis az új idők, újféle bulizós szokások beköszöntével átalakult. Ugyan még ma is hallani hasonló eseményekről, számuk a kilencvenes évek elejei éjszakai karambol-őrületéhez képest jóval kisebb. Ha ma történik ilyesmi, az esetek jó részében nem, vagy nem csak az alkohol az események mozgatórugója; a mai nagymenők repülőtabletta illetve gyorsulópor elfogyasztása után jutnak emberfeletti képességeikhez (lásd még: Ex-Men), melyek a szervezetbe jutáskor apu járgányát is átvarázsolják elpusztíthatatlan csodagépezetté (vö. Ex-Mobil). Miután természet Anya nem kapott a jóféle tudatmódosítóból, ő sajnos nincs tisztában a ténnyel, hogy Gipsz Jakab főállású partiarc éppen szuperképességekkel rendelkezik, és törvényeit továbbra is vonatkoztatja emberünkre, aki így jó esetben másnap az intenzíven ébred, rosszabb esetben vallástól és világképtől függően egy jobb világban, esetleg az örök vadászmezőkön. És apu BMW-je is oda.

Okosabbak tehát tudják, csínján kell bánni az emberfeletti képességekkel, hiszen a társadalom még nincs felkészülve a szuperhősökre (és itt megint csak az Ex-Men történetre tudok visszautalni). Az “Ön dönt: iszik vagy vezet” kampány semmit sem vesztett aktualitásából, bár kiegészült további pszihotróp szerek abúzusának módozataival. Azaz ha a tudattágítás összes változatát le akarjuk fogni, a szlogent valami hasonlóra kell cserélnünk: “Ön dönt: iszik/tép/szív/tol/dobál vagy vezet”. Ilyenformán megszólíthatjuk a manapság beérő generációkat is, tudtukra adva, hogy a tudatmódosítás és a járművezetés nem fér össze.
(…)
Jobb tehát a békesség, és egyvalakit a csapatból kisorsolni, aki nagy duzzogva józan marad az éjszaka folyamán, és biztonságban hazavezet, vagy engedni az igényszintből és a tömegközlekedést felhasználva térni meg otthonunkba. Bármilyen visszataszítóan is hangzik ez utóbbi opció, még mindig lényegesen jobb perspektíva az intenzívnél vagy egy kétméterszer fél méteres fadoboznál. Megfelelő nyitottsággal és hozzáállással igazi kalanddá lehet fejleszteni a reggeli hazajutást vonattal vagy busszal. A bulibolygóról frissen érkezett, az ébredő világra rácsodálkozó parti-alienként kifejezetten mókás a mit sem sejtő földlakók, azaz a nemrég felkelt, munkába vagy családi látogatásra igyekvő civil társadalom megfigyelése. Szociológus vénával rendelkező partiarcok (és melyik partiarc nem rendelkezik szociológus vénával vasárnap reggel hétkor?) számára rendkívül tanulságos lehet ilyenkor, még az éjszaka keletkezett világmegváltó gondolatok és érzelmek hatása alatt belehallgatni a “hétköznapi emberek” hétköznapi, ilyen állapotba eléggé földszintesnek tűnő beszélgetéseibe. Mindezt biztonságban, hiszen egészen elenyésző az esélye, hogy a masiniszta vagy a buszsofőr is bulizott volna az éjjel, és éppen képregényhősnek képzeli magát.

Ilyenkor nyáridőben ínyencek a Balaton egyik partjáról a másikra hajókázva is hazatérhetnek nyaralás alkalmával, a Mahart Rt. kellemesen fapados vízibuszait igénybe véve. E sorok írója nem egy alkalommal pattant fel a Siófok-Balatonfüred viszonylatban a reggeli első hajójáratra, (Kelén motoros!) fényképezőgépeiket bőszen kattintgató, strandpapucsos német turisták, illetve a bámulatra méltó látképet hangosan kommentáló lelkes hazai kirándulók társaságában. Katartikus élmény! Annak ellenére, hogy hajnalban még rendszerint meg voltam győződve róla, hogy az éppen kialakuló aranyhídon is gond nélkül át tudnék kelni a túlpartra.

(…)

By Candyflipper, in: Freee magazin, 2003. június, p. 60

Említettem, hogy többrészes sorozat indul a bulikról, most a bulibeszámolók után/helyett pár idézetet osztanék meg egy könyvből: Demetrovics Zsolt (szerk.): A szintetikus drogok világa. Diszkódrogok, drogfogyasztók, szubkultúrák. Animula Kiadó, Bp. 2000

Történt ugyanis, hogy az Addiktológia című kurzusom zárásaként házidolgozatot kellett írnunk valamilyen, az órán megbeszélt témából bizonyos szakirodalom felhasználásával. Tekintettel arra, hogy a  különféle drogtípusokat 1000x megtárgyaltuk, jó ötletnek tartottam az elektronikus zene és a droghasználat kapcsolatáról elmélkedni mintegy 6 oldalon. Nem kellett szigorúan a felsorolt szakirodalomnál maradni, lehetett használni más papíralapú forrást is, így legnagyobb szerencsémre ráleltem a most idézendő könyvre és találtam benne pár hasznos infót.

A hasznos dolgok mellett azonban voltak haszontalanok is, vgy legalábbis megmosolyogtatók. A Freee magazinon kívül még nem igazán olvastam partyleírást, különösen nem szigorúan szakmai szempontok alapján készültet, így különösen mókás volt ilyen nyelvezetet és szóhasználatot olvasni ebben a témában. Másrészt pedig nem is mindig igazak a leírt folyamatok, jelenségek, így aztán az, aki még életében nem volt ilyen helyen, annak érdekes, torz képe lesz a szcénáról.

Pár részt beírtam (így jobban tudom kommentálni, sorry a hibákért, ha vannak), a hosszabbakat viszont csak scanneltem, így a megjegyzések lehetőségét meghagyom az olvasóknak.

Kezdem is,  a könyvből elsőként Sacco Koster: Manapság kell a house  (ford. Béni Boróka) írásából emelve ki részleteket:

Istenek ritmusa

A house zenék lényege és egyben jellemzője a ritmus. Gyorsabb, mint más tánczenék (a disco, a hiphop vagy a funk): 120-140 ütem percenként. Sőt, a house egy irányzata, mely a gabberhouse nevet viseli, akár a 200 ütemet is eléri percenként. A jó lemezlovas úgy kever, hogy egész éjszaka folytonos legyen a ritmus.

(…)

A legtöbb nagyvárosban számos klub nyílt meg, és a szórakozóhelyeken játszani kezdték a house-zenét, különben csökkent volna a látogatottságuk. Manapság Angliában, Hollandiában, Németországban és Svájcban olyan “rave”-eket rendeznek, ahol akár 15 ezer ember is táncol, míg össze nem esik. (Mert nyilvánvalóan csak ez lehet a buli célja a részvevők szempontjából hogy mentők vigyék el őket a végén, ugye?!)

Kapcsolódások

“A harmónia a kulcs, testvéreim” – szól a már klasszikussá vált szám egy sora. Gyakran valóban harmonikus látványt nyújt a sokféle ember egy dallamra mozduló, egész éjszakán át tartó, közös tánca. “A house mindenkié” – kezdettől fogva erre a mottóra épül az egész house-kultúra. Ez így van ma is: mindegy, hogy nézel ki, vagy hogyan táncolsz. Vessük össze a house-partik világát a punk-kultúrával. Ha valaki öltönyben és nyakkendőben megy punk-koncertre, kényelmetlenül fogja magát érezni. Ha viszont ugyanez az ember belép egy house-partira, egynek érezheti magát a többiekkel: csak a nyakkendőjét kell meglazítania és máris beállhat táncolni. Egy punk is azonnal táncba kezdhet, ha akar, mindaddig, amíg nem sért másokat öltözetével.

A house-zene teremtette harmónia magyarázatát gyökereiben kell keresnünk: a törzsi zenében. Az, ami egy jó house-partin történik, összevethető a törzsi társadalmak zenés rítusaival: a lemezlovas folyamatosan kever, hogy a táncosok egész éjjel, megszakítás nélkül hallhassák a rajongott zenét. A jó lemezlovas az éjszaka folyamán ívelt műsort épít fel, 3-4 csúcsponttal. Egy-egy szám rendkívüli izgalmakat okoz ismerősségével vagy újszerűségével, ilyenkor “beindul” a tömeg, kiáltoznak, sikongatnak, kezeikkel hadonásznak a levegőben.

Ezekben a pillanatokban válik láthatóvá a kapcsolat a lemezlovas és közönsége között: a táncosok reagálnak a lemezlovas akcióira. A tetőpont után – ami akár 15-30 percig is eltarthat – a közönség egy kicsit megnyugszik. Az ütem folytatódik, lassan közeledve a következő csúcsponthoz.

A sámán

A house rajongói úgy érzik, elnyeli őket a zene, amit egész testük érez. A ritmus miatt van ez így, ami valamivel gyorsabb az emberi szívverésnél, ezért vidám, felszabadult, optimista érzéseket kelt. A zene csak a tánc során “érthető meg”, általa egyesül az emberi test a zenével. Mivel a ritmus végig ugyanaz, a tánc mechanikussá válik a mozdulatok újraismétlésével. A mozdulatok ismétlése és a zene intenzív élményének hatására a táncosok transzba esnek; a tánc más tudatállapotot idéz elő.

A house olyan elemi szükségletekről szól, ami sok törzsi nép sajátja a Földön. Napjainkban az emberek “elszállnak”, hogy elfelejtsék az előző heti nehézségeket és feltöltődjenek a következő hétre. Ez magyarázhatja a house-kultúra ilyen mértékű elterjedését, ezért tetszik sokféle embernek világszerte. Az, hogy az emberek képesek soha nem hallott zenére táncolni, igazolja, hogy a zene önmagában könnyen elfogadható mindenki számára. Természetesen mégsem mindenkinek tetszik a house-zene, hiszen nincsen személyesebb a zenei ízlésnél.

Ezt követte egy hosszabb lélegzetvételű írás, melynek részeit kép formájában mutatom meg. Következzen Fejér Balázs: LSD és popkultúra c. írásának legjava:

Ezután folytatja az elmélkedést az LSDs élményekről, ami után a konklúziót mutatom meg:

Aha...

Ezután következik a buli leírása. Csapkodtam a térdem olvasás közben. Az “A lemezlovas” résztől olvasandó, a maradékot elfelejtettem levágni:

Köszönjük többek között a remix pontos meghatározását...

Nagyon nem mindegy barátom, hogy 120 vagy 150 bpm...

Hogy ezt Rush vagy Zabiela nem olvassa...

Leginkább azért van napszemcsi, mert 1. nem szeretik a villogást vagy 2. akkora a szemük, mint az öklöm és nem akarják mutogatni

1. Ha tényleg a zöldfülőre bíznák a warm-upot, a buli katasztrofális lenne... 2. Flier rulez :)

Végül Béni Boróka: Önimádat és gyökértelenség c. írásának részletével koronázom meg e postot:

A partizás az a szórakozási forma, amely a “nyugati kultúrában”, a fiatalok társadalmában világszerte, egyre inkább elterjed. A laschi közvetítő tényezők közé sorolom, hiszen az újnárcizmus térbeli, időbeli és társkapcsolati gyökértelenségének kultúraspecifikus megnyilvánulási formája. Kétségkívül tömeglélektani jelenség. A módosult tudatállapot elérését pedig nem csak a tömeg, hanem a hang-, fény- és térhatások, sőt tudatmódosító szerek is fokozzák. Emlékezzünk a görög narke szó zsibbadtság, bódulat jelentésére.
Ha a non-stop-buli “bejön”, akkor a fiatalok kiszakadnak a hétköznapokból és totális feloldódást élnek meg: ezekre az órákra minden szorongásuk megsemmisül, minden szürkeség háttérbe szorul, helyüket átveszik a fény- és hang-ingerek. Szükségük van erre, már napokkal a parti előtt ezt az érzést várják. A másnapok, a nappalok azonban sokkal üresebbek.
A parti gyakran nem hozza meg a várt katartikus élményt, hanem céltalan, mámoros mászkálás, vagy egy helyben toporgás lesz belőle (igaza van, lásd imemú). Mindez attól függ, hogy sikerül-e megtalálni az alkohol vagy a drog megfelelő mértékét, sikerül-e összefutni a haverokkal és ismerősökkel, illetve sikerül-e “felszedni” valakit (na ez már nem feltétlenül helytálló). A másnapi üresség-érzés azonban mindkét esetben fenyeget. Ki kell pihenni a bulit és át kell állni ismét a hétköznapok megszokott ritmusára.
(…)
Végül a mai, pesti divatról szeretnék szólni. A nők “divatos” öltözködését a következőképpen írhatjuk le: elsősorban fekete színű, mélyen dekoltált, szűk, testformákat hangsúlyozó viseletek és magas sarkú, vagy emelt talpú “holdjáró” cipők (csak nem a Buffalo korszakban íródott?:) ). A nők jelentős része festi a haját, ma már elfogadottak a “vad”, nem természetes hajszínek is (pl. répa- vagy padlizsánszín).

A férfiak is “színtelenül” öltözködnek, testhez álló nadrágot és felsőrészt hordanak. A “márkás cuccok” az igazán “menők”, gyakran a ruhadarabokon is feltüntetik a márkanevet, vagy -jelzést. Minél több reklámban szerepel valami, annál márkásabb, és minél márkásabb, annál drágább: ez a divat egyik alapszabálya (mondhatnám: ne bassz, tényleg?!). A legújabb divatirányzatok erőteljesen uniformizálnak azáltal, hogy a reklámokban bemutatott ideális, fiatalos, energikus életstílushoz rendelik a divatos viseleteket és az egyéb tárgyi feltételeket (pl. mobiltelefon, hajfesték, stb.). Ezt tüntetik fel kívánatosnak és követendőnek. A fiatalokhoz szóló reklámok kulcsszavai ezek és ezekhez hasonlók: buli, haverok, srácok, lányok, zene, lendület, pörgés, stb. Ezek a szavak pedig az általam leírt tendenciák leképeződései.
(…)

Remélem, víg perceket tudtam szerezni ezen írások megosztásával:) Nekem olvasás közben azok voltak.

Holnap közzé teszem itt a házidolgozatomat egy az egyben, aztán majd megírom, milyen jegyet kaptam rá :D

Oly sok ájblogos semmittevés után ismét röfögök ide, legnagyobb meglepetésetekre egy buliról. Nem mellesleg ez a buli beszámoló egy többrészes post-csokor első része!

Május 8-án, egy pénteki napon harmadik születésnapját ünnepelte hazánkban a Hairy, amelynek alkalmából egy igen jó bulit terveztek be. A szokásos Hairys arcok (Naga, Beta) mellé meghívták a svájci, neve ellenére fiúból lévő Agnés-t és egyik kedvencemet, a német Anja Schneidert. A buli pedig igen exluzív helyen, grizzli- és cicamentes övezetben, messze a Hajógyári-szigettől, a Citadellában rendeztetett meg.

Úgy-ahogy felértünk a hegyre [ami a sötétben nem volt egyszerű, másrészt pedig Dáviddal voltam és játszótér is van a hegyoldalban, keep in mind;) ], pont jókor, fél egykor érkeztünk, ami a hely felfedezése után (még sosem voltam itt) még fél óra ráhangolódást jelentett. A klub egyszerű kialakítású, két csöndesebb előtérből nyílik az “aréna”, amely minden flancot nélkülözött ezen az este. A visual elég szegényesre sikeredett, két kivetítőn ment elég sokáig ugyanaz a motívum, a hang miőségében pedig jobbra számítottam; kicist durvának tűntek a hangok, nem beszélve arról, hogy csak elöl voltak hangfalak, és azok sem voltak a dj pulthoz képest szimmetrikusan elhelyezve.

Ülőhelyből igen kevés volt, de az előtérben végülis lecsüccsenhetett, aki akart. A szellőzés rendben volt, nem volt 40 fok és a hideget sem tolták ránk ala Studio tavaly januárban.

Ezek a negatívumok sem tudták kedvünket szegni, Naga b2b tolta Betával, majd elég pontosan, 1-kor jött Agnés…wow, igazából Anjat vártam volna erre az időre!

Laptop elő, és kezdődhetett a pakolás. Minimalosabb hangzást vártam tőle, de végül örültem, hogy csiripelte/vinnyogta/ciceregte szét a füleimet, mert nagyon jó, tempós zenéket pakolt, tökéletes pontossággal.

Nem volt zúzda, sem szeletelés, a közönség is jól reagált a hallottakra. Apropó közönség, nem bírom ki, hogy ne beszéljek róluk. Alapvetően jó közönség volt, hiszen mint mondtam, grizzliktől abszolút mentes volt a tér, nem kellett aggódnunk az életünkért, és cicából sem volt sok. Persze, voltak egy páran, akik egy pöttyet túllőttek a célon az öltözködés terén; azt kell hogy mondjam, hogy míg a raszták tökéletesen illettek a buliba, a kicsípett hölgyek kevésbé. Rossz helyre hozta őket a taxi:) A közönség soraiban megpillantottam Sanfranciscobeatet is, ha minden igaz, valamint nem sokkal Dávid távozása után kissé megrogyva húzott el mellettem BB a Meexből. Vele sok bulin találkozom.

Pontosan háromkor váltotta Anja a kiváló munkát végző Agnés-t és CD-kről folytatva a zenélést, ott folytatta, hol a svájci sapkás abbahagyta. Kicsit persze keményedett a zene jellege, a techno egy bizonyos mértékig megjelent, de továbbra is folytatódtak a hatalmas kiállások és a dörömbölés. Anja továbbra is előszeretettel nyúlt a Loveparade-on is sokszor használt effektgombhoz, úgy látszik, ez az effekt lassan trademark lesz.

Negyed öt körül Dave lelépett, hogy elkapja első buszát, én még maradtam a nem egészen tökéletes térdemmel, még jó, hogy aznap nem kellett könyvtárba menni és házidolgozatot írni…

A sors azonban közbeszólt és megadta a 3 óra alvás lehetőségét, ugyanis 5-10 perccel azután, hogy Dávid kiment a hajnali csúszdázásra, az egész hegy kapott egy áramszünetet és piff, vége volt mindennek. Anja nem nagyon tudott mit tenni, áram nélkül még ő sem tud zenélni, a tömeg követelt, egy idő után Sünsünsün töltötte meg a termet, majd Naga sűrű bocsánatkérésbe kezdett. Egy ideig bizakodott a tömeg, hogy lesz folytatás, én is köztük voltam, de végül mérlegelve az aznapi feladatokat és a magyar hibaelhárítók potenciálját, elindultam én is haza.

Nyitásra ott álltam a könyvtár előtt és elkészült a házidolgozat:)

Dear Jesus/Santa!

Igen, a kisgyerek megint kicsit eleresztette fantáziáját. No, nem olyan rettenetesen, de azért éppen csak annyira, hogy tudja, ebből a kis csomagból a belátható időn belül jóesetben is csak egy fog teljesülni.

Kezdem is ezzel.  Mivel folyamatos helyproblémával küzdök, és lassan már DVD-vel sem bírom a tempót, elkelne egy nagyobb vinyó. Persze, beszerelős szóba sem jöhet, mivel

1. nincs hely a házban még egy merevlemeznek

2. nincs kedvem megint rendszert telepíteni, bár tudom, nem lenne feltétlenül szükséges

3. ezek a nagyobb kapacitású dögök nagyjából mind SATA2-sök, az én gépem pedig erre még nincs felkészítve:)

Így aztán marad a külső, usb csatlakozású, 1TB-os vincsi, amiből most egy szép, állítólag halk és gyors, valamint megbízható Iomega a pixmanian csak 26.000 Ft. Aki tud jobbat, kérem jelezze. Nekem is, meg az ajándékügyben illetékes szerveknek:)

A következő terv már egy valamivel komolyabb összeg. Egy kedves kis eszközről van szó, amit a Faderfox nevű német cég fejlesztett ki, és speciálisan az Ableton Live-ra konfigurálták. Ez azért lenne hasznos, mert a többi MIDI eszköz nem mindig, vagy csak nagy harcok árán válik kompatibilissé a zseniális zenessoftware-rel. Márpedig másra nem fogok átállni, mert bár csalogató a Traktor, de ezt már kezdem kiismerni. Budai és Vic egyik fellépésén láttam először, ezt használják a többi rendelkezésükre álló eszköz mellett.

Kedves Angyalkák, ha emelett döntötök, ne feledjetek el hozzá kábelt is rendelni. A gép maga 200€, plusz kábel (ca. 20€) plusz szállítás (20 kb az is).

A harmadik pont a listán szintén a zenéhez kapcsolódik. Igaz, hogy a géppel már mindent meg lehet oldani, de azért jó lenne, ha lenne még egy pult is. Igazából csak a pult hiánya miatt kezdtem el a géppel bűvészkedni, és bár kétségtelenül költséghatékonyabb (nem kell CD-t írni folyton, semmi nem megy tönkre), azért az igazi érzés a deck mögött van, ezt a Dannyboynál átéltek óta tudom. Na ezt most mindenki valami gay experiencenek hiszi, de most már nem írom át.

A képen látható darabok mind a belépő kategóriába sorolhatóak, annak mondjuka  felső részébe, mert azért nem a legolcsóbb darabok. A CD lejátszók by Numark 54 ezer/piece, a Behringer keverő 46 a zaj.hu-n. Nemrég láttam a két CD playert egy használt elektronikai kereskedésben 27/darabos áron, de mivel nem éreztem úgy, hogy most ez prioritást élvez a költségvetésemben, be sem mentem hogy megnézzem, mennyire használt. Több cucc nem hinném, hogy kéne hozzá, elvégre még nem vagyok Zabiela-szinten:

Végül a legnagyobb falat. Régi álom, talán egyszer lesz belőle valami. Tudjátok, majd amikor sokat keresek:) Ez egy időfutam bicikli, annak is egy része. Ha az angyalkák a fa alá teszik ezt a Biondo vázat á 180.200 Ft legalább egy Veloce szettel (124 pengő), én már kiegészítem a maradék alkatrészekkel. Nekem nagyon bejön ez a váz, mert egyrész csapatmárka, másrészt tetszik a szín és a vázforma, harmadrészt pedig még mindig a legolcsóbb TT-vázak egyike, mert a Pinarellohoz nagyon eladósodnának a szárnyas kis lények.

“Sweet dreams are made of this
Who am I to disagree?
Travel the world and the seven seas
Everybody’s looking for something”

Köszönöm! .) (a)

Piros betűs napra lapozott a magyar bulizni járó közönség október 22-én. A szervezők nagyon ügyesen kitalálták, hogy ez az ideális nap a nagy buli megszervezésére, hiszen másnap senki nem megy dolgozni, így 2006 után, mikor a Studio James Zabielát látta vendégül, ismét nagy név érkezett az egykori hajójavító üzembe.

Ezúttal nem más volt a vendég, mint az egész elektronikus zene egyik leghíresebb művésze, John Digweed. Hallottam már játszani Diggert élőben 2006-ban a Summerfesten, majd 2007 tavaszán Kecelen, illetve hétről-hétre rádióban a Transitions nevű showjában. Így aztán érthető, hogy jó előre megvettem a jegyem, hiszen az ördög nem alszik, nekem be KELL jutnom.

Előzetes elvárásaimról:

1. Lehet, hogy azt mondják a szervezők, hogy limitált party lesz, lehet, hogy nem, de így is, úgy is heringbuli lesz. Ha egy ilyen nevet elhoznak, az nem olcsó mulatság, tehát vissza kell hozni az előre befektetett pénzt, és ha már sokan kíváncsiak a Mesterre, akkor jöjjenek minél többen, annál nagyobb lesz a haszon. Nem feltétlenül a jegyeladásból, hanem inkáb a helyszíni fogyasztásból lesz az extra nagy profit. Most már úgy vagyok vele, hogy lehet Rács Balu akármilyen laza arc, érthet akármennyire a zenéhez és a bookinghoz, azért menjen csak a büdös p.csába (már csak hogy stílusban is hozzá ereszkedjem), mert ő is ugyanolyan pénzéhes görény, mint az összes többi. Neki nyilván mindegy, hogy mi folyik a tánctéren, hiszen ő majd békésen álldogál a DJ mögött, közben fontoskodva rohangál párszor jobbra-balra. Az eddigi tapasztalatok ezt mutatták.

2. Az ilyen bulikon a társaság roppant vegyes. Lesz egy adag a “műértő” fajtából, ők legkésőbb 11-kor ott lesznek, hiszen a warm-up része az estének. Lesz egy hatalmas adag ember, aki nem feltétlenül műértő, de a zene és a név miatt jön, akár Magyaroszág egy távoli pontjáról is, nagyon becsülendő. Ezenkívül lesz egy rész, akinek az estéről a Studio jut eszébe: Cicáék lemennek megmutatni az új rucit, a fiatalabbak felszednek néhány rájuk vadászó erősen 30-as korosztályból való férfiút (ismertető: mintha most jött volna a tárgyalásról, csak a lazaság kedvéért az öltöny nadrágját farmerre cserélte, és az egész este során gyakorlatilag háttal áll a pultnak). szerencsés esetben ez a réteg hátul marad, rosszabb esetben eloszlik a térben, és rajtad keresztül mászik át nagyjából 15-ször a buli alatt szomjat oltani.

3. A Chriss-Slam Jr. warm-up jó lesz, de jobb, ha Krisztián egyedül játszik. Szerintem ő jobb DJ, mint Zsazsa, és no offense, de jobb, ha egy egységes művet hallunk, mint amikor két, együtt viszonylag ritkán játszó ember összeáll. Emlékképeim szerint volt néhány furcsaság a hasonlóképpen megoldott Summerfesten anno, szóval jobb lenne, ha külön pakolnának.

4. Digweed jó lesz. Mindig az, ezúttal sem lesz másképp. Hogy mit játszik, az jó kérdés, mert anno a Summerfesten sok volt a minimal, Kecelen kőkemény technot kaptunk, a rádióban meg vegyesen megy minden, de veretés nem szokott lenni. Mivel most jelent meg a Bedrock 10 éves fennállása alkalmából a Past Present Future c. albuma, amin sok régi klasszikus remixe kapott helyet, valószínűleg jópárat fogunk hallani az este során.

Nézzük, mi történt az este során:

Mivel magamat a műértő csoportba sorolom, kb 11-re értem oda. Kicsit szégyeltem az arcom, mert máskor korábban szoktam érkezni, de aznap edzésem volt, és nem akartam, hogy esetleg idejekorán elfáradjak. Nem voltunk sokan lent, pár (20) warm up fan nyomta csak a pult előtt, én viszont egyből felmentem, ahol már nagyobb volt a tömeg, de még elfogadható sűrűségben. Kerestem egy jó helyet, ahonnan jól rá lehet látni a pultra, és figyeltem a folyamatokat. A szívem mélyén bíztam egy Tenaglia-s buliban, azaz hogy sok hely marad, azonban a folyamatosan érkező embertömeg ezt az álmot hip-hop eloszlatta. Ekkor még csak Chiss pörgetett, szokás szerint igen kellemes dallamokat, majd fél 12 felé megjött Zsazsa, és nekiláttak a b2b-nek. Ca. 2-3 szám után váltottak, de hogy nem egy ember játszik, az egyből érezhető volt. Chrissel ellentétben Slam Jr. nem a finom keverések embere, piff felnyomta a hangerőt egyből és már az első lemeze is jóval az addigi BPM fölött volt. Időnként kicsit sok lett a hangokból, de Chriss, mikor visszavette az irányítást, gyorsan leápolt a füleket. Ahogy sejtettem, pontosan egy órakor megjelent Digweed a kis táskájával, mögötte szorosan James Cole-lal, aki valamilyen oknál fogva az azesti guide-ja volt.

Ekkorra már mocsok nagy tömeg volt lent-fent egyaránt. Szerencsémra körülöttem egészen rendes emberek voltak: jobbomon egy igen hevesen táncoló, roppant helyes hölgy volt, balomon szintén tempósan tipegő, ám kevésbé helyes teremtés kapott helyet. Hátulról védve voltam, normális arcok buliztak arrafelé.

Digweed startjánál bekapcsolták a lézereket, ő pedig elég kemény lemezekkel kezdett. Sejthető volt, hogy ahonnan ezek jöttek, ott van még több is, így aztán agyilag egy erőteljes veretésre készültem fel pár pillanat alatt. A következő négy és fél órában övé volt a hely, és bár nem csinált semmi Zabielás lélegzetelállítót, mégis lenyűgöző volt, ahogy folyamatosan 3 lemezjátszón adagolt a muzsikát. Természetesen semmi hiba, pontos keverések, alig hallható átmenetek. szokása szerint semmi ugrabugrát nem csinált, párszor tapsolt, de amúgy végig koncentráltan tekergette a potokat. Még ha kicsit messze is voltam a pulttól, mégis jó rálátásom volt az eszközökre, és próbáltam figyelni, miket csinál, de be kell, hogy valljam, néha nem értettem, honnan jön a hang hirtelen, vagy hová tűnt egy másik. Nincs mit tenni, nem ma kezdte.

Közben alakult körülöttem a tömeg. Jófej voltam, és átengedtem az első sort egy idő után, és sajnos bekerültem a bárpult felé vezető darálóba, ahol folyamatosan figyelemmel kellett lenni a pohár-és üvegszállító fiúkra, meg a pult felé tartó népre. Ahogy az szokott lenni, volt sok “elöl megy a mackó, húzza maga után a csajt” és “elöl megy a csaj, csíp-rúg-harap, mögötte a szúrós tekintetű fazon a hamis Armani felsőben”. Ez nagyon nem jött be, úgyhogy visszaküzdöttem magam a belsőbb régiókba. Komolyan nem értem, minek jönnek ezek az emberek ilyen buliba. Ha lötyögni akarnak, menjenek máshova, vagy otthon csavarják fel a zenét és beszélgessenek 5 órán át üvöltözve egymással. Miért terhelnek másokat itt? Na mindegy, ez van.

Visszatérve a zenéhez: főleg a szett vége felé, sok szám hangzott el az említett albumról, többek között Misstress Barbara K10-je, természetesen remixben, vagy éppen aktuális nagy kedvencem, a Bedrock – Forge Tom Middleton újraértelmezésében. Már a rádióban hallva is leestem a székről, de amikor észrevettem, hogy ez jön, gondoltam, a kiállásnál leszedik a tetőt az emberek. Mivel a remix elég új, nem sokan ismerték, így mérsékelt örjöngés volt tapasztalható, de nekem nagyon bejött ez a szám ezen a hangrendszeren. Elég nyilvánvaló volt, hogy mivel fejezi be a szetjét Mr. Digweed: a Bedrock legnagyobb sikere, a kb. mindenki által Heaven Scent szólt M.O.D.E. remixben, ami szerintem nem tett hozzá az eredeti csodához, de hát Diggernek most ez a kedvence, hát legyen. Mondanom sem kell, ennél a számnál eszméletség uralkodott el a közönségen, akik végül vastapssal köszönték meg az angol úriember produkcióját.

A rövidke levezetést Chriss kezdte meg fél 6 körül, a Coronitába nem vándorló közönség pedig elindult kipihenni az egész éjszakás pörgést, velem együtt.

Összességében tehát nekem nagyon bejött a buli, pontosan azt kaptam, amit vártam, sőt, emberből még többet is. Mikor páran felemelték emiatt a szavukat a just forumon, Balu visszavágott a szokásos “de aki később jön az ne engedjük be?” kérdéssel. Szerintem legyen csak limitált a buli (ami nem Studio befogadóképessége + 1000 főt jelent), és aki elég korán megvette a jegyet, az ott lesz, aki meg nem, az majd legközelebb jobban figyel.

Osztályozva: zene 5, hang+fény 5, szervezés 2, nép 3.

Tegnap hallottam 50 új singlejét, a Get up-ot. Hát mit mondjak, nekem nagyon bejön, igazi “vonulós” zene, mindjárt felveszem a kosármezem és kötök egy kendőt a fejemre. De most komolyan, szerintem tényleg jó, vagy ahogy odaát mondják a fekete testvérek, dis shit is fire! Itt meg lehet hallgatni.

Viszont persze elsőre nem értettem a szöveget, így aztán utánenéztem egy lyricses oldalon. Vannak benne nagy dumák, emberünknek megint nagy az arca, de hát ő éppen megteheti (“I bought two all fours, stunt till I drive/’Em off the showroom floor, not the used car lot/You buy a bottle, I buy the bar/I make every other week feel like Mardi Gras/When I get into it, I get into it/Everybody can’t do it the way I do it/I make it rain, till the sun come out”).  A legjobb, hogy az oldalon, ahol ezt a szvöeget láttam, a gép le “tudja” fordítani a szöveget más nyelvre. Belinkelem ide az English to Germant, én régen kacagtam ennyit!

A nyári nagy bulik után, az őszi enyhe pangás után ismét nagy bulik elé nézünk.

Rögtön holnap Anthony Pappa lesz a Studio vendége. Elég olcsó a jegy, ennél szerintem még egy magyar DJ is drágább, de hát ők tudják. Anthony sokat jár kishazánkba, de még egyszer sem hallottam zenélni élőben, és most sem fogom, pedig most pénzügyileg nagyon megérné. Viszont az alacsony jegyárak miatt heringbuli lesz sok oda nem illő arccal, szóval nem is baj, ha ezt most kihagyom. A magyar lineup erős lesz: Chriss, Pöli, Yvel and Tristan.

Október 18-án, azaz jövő szombaton Bécsben, azt hiszem, XXX Overdrive címmel (vagy bármivel, hiszen a Gazo kb. folytatása lesz), hatalmas buli lesz a hardtechno rajongóinak. Miss Djax lesz a special guest, aki előtt a Pet Duo fog játszani, szóval kemény este lesz. Erre lehet, hogy kimegyek, egyeztetek egy Gazo-edzett ismerősömmel:)

Ugyanekkor itthon is lesz techno event. A Dokkban Marko Nastic lesz a vendég, akivel Budai és Newl játszik majd, itt is megkapja majd mindeki a magáét.

Október 22-én lesz szerintem az év egyik legjobb bulija Pesten. Másnap munkaszüneti nap, tehát vígan lehet jönni, nem kell aggódni a korán kelés miatt. Persze ha kéne, engem az sem zavarna, hiszen John Digweed játszik majd a Studioban. Legutoljára 2006-ban játszott a fővárosban, azóta Kecelen és Kiskunhalason lépett fel. A jegyem már megvan a bulira, ezt semmi pénzért nem hagynám ki. A warm-up és a levezetés Chriss és Slam Jr. feladata lesz, és mint Rács Balutól nemrég megtudtam, előtte és utána is b2b-et fognak játszani, mert nem tudták eldönteni, ki mikor legyen:D

Digger érkezik!

Október 25-én a bécsi Pyramide-ben a Hypnotic est keretében Sven Väth lép fel Extrawelttel és Chris Tietjennel. Sven bácsit sem hallottam még live, de hát mindent nem lehet pár hónap leforgása alatt. Lesz az este során magyar fellépő is Hot X képviseletében.

November 14-én ismét Bécsben lesz a nagy banzáj. Sven Wittekind visszatér, és egy botrányos nagyot fog csapatni. Aki hallott már Witttekind szettet, tudja, miről beszélek. Nagyon ki kéne menni. Zugabe, zugabe…

Bécsnél maradva, alig egy hónappal később, december 13-án Frank Kvitta és Marco Remus zúzza agyon a császárváros ifjúságát, kőkemény este lesz ez is. Őket live még nem hallottam, lehet, hogy itt az ideje!

Január 31-én, egyelőre még nem tudom, milyen más nevekkel játszik majd együtt, de ismét hozzánk látogat Robert Babicz. Sajnos bármennyire is akartam, nem tudtam idén elmenni a Hyperre, ahol többek között ő is játszott, de ezt nem kéne kihagyni. Dokk Progression keretében lesz, a közönség összetételétől kicsit tartok, de majd meglátjuk. Remélem, nem hoznak arra az estére túl sok DJ-t, mert én szívesen hallgatnám az ő szettjét hosszan.