Film, sorozat

Igaz, hogy nem szeretem, ha számítógépes dolgok folyton egyszerűsödnek, pl. hogy sokan már klikkelni is lusták és mindent egy gombnyomásra akarnak elérni, de be kell látnom, van olyan, aminek van előnye.

Ilyen például az “Update automatically” button a WordPressben, így miután egy hete leszedtem végre a 2.9.2-t, hogy updateljem a 2.7-es WP-met, most végre elszántam magam az általában hosszadalmas frissítésre. Ekkor eszembe jutott, hogy volt egy ilyen button, és bár nem hittem benne (ezek ált. big fuckup-ok  szoktak lenni), gondoltam, give it a shot, max ha minden elsz.ródik, csinálok egy manual update-et. És láss csodát, működött! Igaz, nem tudom, hogyan csinálta, hogyan cserélte le a jelszóvel védett hostomon a fileokat újakra, de műxik, és ez a lényeg.

Egyből rágerjedtem az autoupdate gombokra a pluginek között is, és igaz, hogy csak egyet használok, de toltam a frissítést mindenre. Ezekután kicsit bűntudatosan lámának érzem magam :) Gyorsan headert is cseréltem :)

—

Más: tegnap toltam az angol felsőfokot by TELC, hát több részen elég kemény volt, de szerintem meglesz. Eredmények legkésőbb május 16-án! Keep your fingers crossed!

—

Új sorozatfüggőség, miközben várjuk az új seasont Dexterből, Top Gearből, TBBT-ból és TAAHM-ből és a Hillsből is: Brothers and Sisters (kis szünet után ismét nézem) és West Wing, amit gyak. darálok, mert piszok jó. Kéne valamit tennem, hogy magyar viszonylatokban valahogy én is ilyen munkakörbe kerüljek…

Van-e még ötlet sorozatra?

…a sorozatok, mi más. Most amúgy is nagy váltás elé nézünk, mivel a legtöbb sorozat elmegy nyaralni, így aztán várhatunk őszig az új részekre. De addig vajon ne lenne mit csinálni?

Dehogynem, lehet pótólni a régebbi, kimaradt darabokat. Ebből adódóan két, még screenshotra nem alkalmas, tudásbővítő sorozat tulajdonosa leszek hamarosan, és már most megvan 3 adag “cucc” a szórakoztató fajtából.

Megküzdöttem például a Lizzie McGuire mindkét seasonjáért (tudom, búúúú). Najó, nem titkolom, a főszereplő miatt vágtam neki a dolognak.

Így belenézve elég bugyuta sorozatnak tűnik (ideális agytompító), ráadásul Hilary az elsőben még túl fiatal, alig ismerni rá, de a másodikra már javul valamit a helyzet, ahogy kezd felnőni:

Szóval a nyár során majd megvizsgálom azért. Ezenkívül, ami ennél sokkal érdekesebb és én jobban vártam rá, az a Black Donnellys. Sajnos csak egy seasont ért meg 12 résszel, 99%, hogy nem lesz folytatás. Pedig eddig jó a story: van egy 4 tagú ír testvércsapat, akik egy pöttyet összerúgják a port a helyi olasz bandával.

Ebből adódóan néha balhé van, kis gorombaság, előkerül pisztoly, balta, miegyéb:

aminek aztán súlyos és szagos nyomai vannak,

amit persze el kell tüntetni valahogy:

Szerencsére jó humoró az egész, vannak benne komoly poénok, mitöbb (és ez sem utolsó dolog volt a várakozásomban), szerepel benne mellékszereplőként Olivia, aki az OC óta serious eyecandy:

Ami még fut, legalábbis mid-season breakre ment csak, az a Hills 5. seasonja, ami ismét sok fordulatot tartogat, ám sajnos immáron biztos, hogy LC-nek utolsó seasonja ez. Azt nem tudni, hogy a Lo rajongók bízhatnak-e folytatásban:)

Ezenfelül három kedvelt sorozatom fejeződött be az elmúlt hetekben. Vége van a zseniális, hasfalfájdító The Big Bang Theory 2. etapjának, de szerencsére még lesz 2 season biztosan. Can’t get enough!

Befejeződött a Two and a half men 6. szériája is, ami 3 season hosszabbítást kapott már biztosan. Ez azért is jó, mert már tudni lehet, hogy a hetedik seasonban visszatér Mia (Emmanuelle Vaugier), és Charlie feje fölött összecsapnak a nők. Jake továbbra is undorító és buta :D

Végül, ám messze nem utolsó sorban, vége van a Gossip Girl season 2-nek is, ami pontosan olyan volt, mint amilyet vártam: sok csavar, buta Serena, fantasztikus Chuck, csodaszép Vanessa, vicces Dan, trükkös Blair, szerencsétlen Nate, csini Jenny. Várjuk a folytatást!

Ps. Elfeledkeztem a Flashpointról, ami nagyon megerősödött a második évadra, bár még lehetőség a javulásra. Most már tuti nem cancel-kategóriás, nagyon ott van! Kép lesz, ha nem felejtem el :)

/Edit: majd másik postban :)

Lassan véget ér a vizsgaidőszak, ebből kifolyólag volt időm néhány film megtekintésére. A stressz oldására a könnyedebb, vagy könnyedebbeknek vélt filmekkel kezdtem.

“Drop it, shithead”

Ahogy az előző postban, úgy most is a leggagyibbtól kezdem. Ebben a körben ez a jelző a Max Payne-nek jutott, amely szerintem bármilyen más összeállítású csoportban megszerezte volna ezt a címet. Csak azért néztem meg, mert ismerős volt a cím a számítógépes játékok világából, és mert megnéztem a stáblistát, ami ígéretesnek tűnt. Ahogy a képeken is látszik, szerepelt a filmben főgonoszként Amaury “ey Papi” Nolasco (2 Fast 2 Furious, PB, Transformers), a másfél órás filmben mintegy öt perc erejéig a nagyon tehetséges, Hitmanből és leginkább a Quantum of Solace-ből ismert Olga Kurylenko, fél perc erejéig Nelly Furtado, felejthető szerepben Ludacris, valamint a mindig csodaszép Mila Kunis és természetesen a főszereplő, Mark Wahlberg (akivel én eddig CSAK szar filmet láttam).

Akciófilm lévén nyilvánvalóan ebből a filmből készülhetett a legtöbb kép.

“What d’you think we are? Gangsters?”

Az előzőnél sokkal jobb film az új Guy Ritchie trilógia első része, a Rocknrolla. Szerintem nem ütötte meg a Blöff vagy a Ravasz szintjét, de a következő részek még megtehetik; ennek ellenére élvezhető és jó filmnek tartom. Van benne szokás szerint Ritchie-féle szálkavarás-és összeérés, poénok, sok pofon és lövés, valamint megfelelő mennyiségű angol akcentussal kiejtett káromkodás.

A film szereplőit én az ismeretlen kategóriába sorolom, kivéve az érdekes arcú Thandie Newtont és az itt is felbukkanó Ludacrist; ennek ellenére nem érezhető a Brad Pitt kaliberű színészek hiánya.

“You’re part of the war”

A valósághoz még közelebb kerülünk a Gomorrah-val. Nápoly alvilági életét mutatja be az olasz nyelvű, majdnem két órás eposz, elég közvetlenül. Az utolsó kis boltlopó senkiktől a várost vezetőkig minden réteget érint a film, és ilyenkor elgondolkozik az ember, hogy akar-e Dél-Olaszországban lakni. Érdemes megnézni, kedvcsinálónak ez az egyetlen kép mindent elmond:

“Thank you for not shooting me”

Ezennel el is érkeztünk a Valóság-rovathoz. Az első, amiről szót ejtek, Michael Moore első nagy filmje, ezzel robbant be a köztudatba, címe: Bowling for Colombine. A film a sorozatos iskolai lövöldözések apropóján készült, és megpróbálja feltárni, hogy miért is kell minden amerikainak fegyver otthonra és hogy miért sokkal magasabb a gyilkosságok száma az USA-ban, mint a szintén sok fegyverrel rendelkező kanadaiaknál. Vannak benne szívszorító részek, éles kritika rajzfilm formában, betétként; mit tegyünk, ez a valóság odaát. Az ő filmjeit kevésbé lehet screenshototkkal közelebb hozni, de azért megpróbálom.

Upon winning his Academy Award for Bowling for Columbine: “I have invited my fellow documentary nominees on the stage with us, and we would like to say that they’re here in solidarity with me because we like non-fiction. We like non-fiction and we live in fictitious times.”

“Not a single member of Congress wanted to sacrifice their child for the war in Iraq”

Up next, Fahrenheit 9/11. Érdemes újra és újra megnézni, csak hogy ne feledkezzünk el róla, mint az öszödi beszédről. Ahogy az előző film, úgy végső soron ez is az amerikai nép megvezethetőségét viszi filmre: pánikot kell kelteni, aztán mindent lehet csinálni. Leginkább nagy üzletet, ahogy erre is fény derül. Olyan összefüggésekre világít rá, hogy az agyam eldobom, kíméletlen mindenkivel szemben, valóság face2face. Képernyőre kerül a fiát büszkén Irakba küldő patrióta anyuka a háború elején, és képre kerül, miután szomorú telefonhívást kapott a katonaságtól. Megdöbbentő látni, de ugyanakkor felteszem a kérdést: mégis mit hitt, mi lesz? Ezekután bámulatos komolysággal tudja megkérdezni Mr. Moore a kongresszus tagjait az utcán, hogy lennének-e szívesek Irakba küldeni a gyerekeiket, mire azok hebegnek-habognak. Piszok egy érzés lehet tudni, hogy ország-világ látta ezeket a másodperceket.

Nem is részletezem tovább, aki látta, tudja, milyen érték, aki pedig nem, az nézze meg.

Rögtön következőnek említhetném a Sickot, ami mint szociálpolitikát tanulót érzékenyen érint, de mivel régen láttam, így most nem teszem. Ehelyett két idézettel zárom a Michael Moore-részt:

About Sicko (2007): “I made Bowling for Columbine (2002) in the hope the school shootings would stop and that we would address the issue of how easy it is to get a gun in the United States and, tragically, those school shootings continue. I made Fahrenheit 9/11 (2004) and I said that we’d been led to a war under false pretense. I said it on the Oscar stage and I was booed off. It’s my profound hope that people will listen this time.”

“Having been bumped from Larry King last night for Paris Hilton, I am beginning to take things personally. The priorities in this country are seriously askew.”

“What we take for granted might not be here for our children”

Végül pedig be kell vallonom, hogy csak most nyílt lehetőségem megnézni Al Gore filmjét 2006-ból, az “An inconvenient truth“-t. Kötelezővé tenném az iskolákban.

Nem egyszerűen egy újabb természetvédő/világvédő/stb filmről van szó. Igen, kétségtelenül felhívja mindazokra a dolgokra a figyelmet, amit az emberek nagyrésze már mind tud, vagy legalábbis hallott róla. De még annak is érdemes megnéznie, aki eszerint az értékrend szerint él, mert szerintem zseniális.

Először is, ahogy tálalva van. Remek technikai megoldások: semmi csilivili dolog, egyszerű, de mégis fantasztikus. Másodszor, arra a két nagyon fontos dologra igyekszik felhívni a figyelmet, ami szerintem is a leginkább hangsúlyozandó:
1. az emberek többségének miért nem esik le a húszfilléres, hogy mi a helyzet
2. a témáról pusztán értekezés és a “majd ők megoldják” felfogás elvetése és a “te csináld!” felfogás súlykolása, mert ez az, ami eredményre vezet.

Ő is kiemeli kedvenc mondatomat: “De hát ez ellen én nem tehetek semmit, milyen kicsi vagyok a világhoz képest!” Bármilyen elcsépelt is a “Think globally, act locally” mondat, mégis a legfontosabb mindközül, hiszen mi alakítjuk a világot. Erre az esetre hamarosan, újabb post keretében vissza fogok térni.

Végezetül fontos abba belegondolni, hogy mi lett volna, ha…ha nem csalják el Bushék a választást, és anno egy igazán környezettudatos ember került volna a világ legnagyobb szennyező országának élére. Elmaradtak volna háborúk, aláírták volna ők is Kyoto-t, stb; 8 nagyon fontos évet veszített el a Föld. Most, hogy Obama lett az elnök, bízhatunk valami változásban. Remélem, ez nem csak a szavak szintjén lesz. Egy idézettel zárok itt is, ezúttal Al Gore-tól:

“We have everything, save perhaps political will. But in America, I believe political will is a renewable resource.”

Erre csak egy válasz jöhetne: Yes we can!

Ezúttal ismét – nagyrészt – filmekről számolok be. Elkezdőtött a vizsgaidőszak, az okos fejemmel meg persze nekiláttam filmeket nézni…Ahogy haladok előre a filmek bemutatásával, úgy növekszik a fimlek színvonala.

Kezdem a Get Smart c. eposszal. Hallottam erről olyan vélekedést mely szerint “you gotta watch this one, man, I laughed my ass off”. Megnéztem…főszerepben Steve Carell, Anne Hathaway, Dwayne “The Rock” Johnson, de szerepet kap még Masi Oka (Heroes) és nagyon röviden Bill Murray is. Ezalapján nem lehetne annyira hmmm…a rossz nem is biztos, hogy a jó jelző, mert az egészen más (pl. Talladega Nights), ez a maga műfajában tűrhető.

De az életemből örökre elveszett másfél óra.

Kémfilm paródia ez a mű, nem mondom, hogy a legjavából, de vannak benne jó poénok, máskor csak visít a néző a fájdalomtól. Jól le lehet rajta tompulni, a végén már röhög az ember azon, hogy papírlapot tűzőgéppel odakapcsoznak valakinek a fejére. Anne eléggé rendben volt a filmben végig, Masi Okának sajnos megint az idióta hülyegyerek szerep jutott, The Rock pedig hozza önmagát (én bírom a tagot).

Konklúzió: ha kint esik az eső, a lakás már ragyog, a házik készen vannak, a könyveket ellopták, akkor elő lehet venni.

A második film a “Wanted“. Most jutott rá időm (najó, ez túlzás), de már régóta szemeztem vele. Igen, Angie miatt, rendben.

Megtekintettem tehát ezt az imdb által action-thriller kategóriába sorolt műremeket. Akciófilmnek nem elég pörgős, gyenge (vö. Transporter 1-2-3), thrillernek halovány. Ami jó benne azon kívül, hogy Angie/dublőre kipattan egy kádból anyaszült meztelenül, az az, hogy eszméletlen számítógépes trükkök vannak benne, komoly lassításokkal. Aki szeret ezekben gyönyörködni, annak ajánlom. Morgan Freeman mindenesetre nem e filmje miatt marad híres.

Itt át is lépek a “jó mozi” kategóriába.

Jó ideje már, hogy megtekintettem Ernőékkel a Letters from Iwo Jima címmel ellátott Clint Eastwood alkotást. Nos, az egy igazi eposz volt hosszát tekintve, és egy igen jó film, azt kell hogy mondjam. Nem mintha ott lettem volna anno, és most lenne mihez viszonyítanom, de egy egészen új élménnyel lettünk gazdagabbak: a japán-amerikai 2. világháborús konfliktus egyik leghíresebb csatáját láthattuk japán szemszögből.

Már akkor az a hír járta, hogy hamarosan érkezik ugyanennek a csatának a másik oldalon “felvett” filmváltozata. Zseniális ötlet szerintem egy csatát mindkét fél oldaláról bemutatni. Ez a verziót azonban csak most láttam, ez a “Flags of our fathers” címet viseli.

A csatajelenetek remekül sikerültek, a főszerepekben híres színészek játszanak (Ryan Phillippe, Barry Pepper, Jesse Bradford, és végül, de messze nem utolsósorban Paul Walker), a film mondanivalója pompásan lejön, még ha nagyon keserű is. Röviden, megpróbálva spoilermentesen: the show must go on.

(Legkésőbb) a filmből ugyanakkor kiderül, hogy az amerikai hadsereg sem volt fenékig tejfel (nahát), péládul amikor egy katona beesik a vízbe, és mivel a hajók konvojban haladnak, nem tudnak megállni, így ő ottmarad, ki sem jutott a csatamezőre. Ez hatalmas fejlődés az amerikai filmiparban, hiszen régebben az ilyen vonatkozású filmek kimerültek annyiban, hogy sunyi japán tengeralattjárók vadásztak éppen arra járó amerikai csatahajókra…

Innentől kezdve véresen komolyra fordul a téma. Talán külön postot is megérdemelnének. Lusta vagyok.

Hotel Rwanda. Azaz Hotel Ruanda. Aki valamit hallott már nemzetközi politikáról, nyilván nem kerülte el a figyelmét Ruanda esete. Vagy azért, mert akkor éppen aktuális volt, vagy azért, mert később példaként mutogattak az esetre.

Elöljáróban annyit, hogy 18-as karikával futott a film pár napja a Duna TV-ben (anno moziban lemaradtam róla), és ez nem véletlen. Erre a sztorira rá kell hangolódni, és nem egy randi film.

Ruandában két törzs él: a tuszik és a hutuk. Amíg az ország gyarmat volt, Belgium ellenőrzése alatt állt, akik valamiért a tuszikat részesítették előnyben, létrehozva ezzel egy belső megosztottságot az ország addig nagyjából egységes lakosságában. Hiába, amihez az európaiak hozzányúlnak, ottbabér nem terem. Az ország 1962-ben önállóvá vált, és a komolyabb összefüggéseket kihagyva legyen elég annyi, hogy a szomszédos országokból tuszik által dominált milicisták próbáltak betörni a hutu kézben Ruandába. Hutuk elvetemült csoportjai úgy gondolták, hogy Ruanda sanyarú sorsáért valójában az “áruló” tuszik a felelősek. Létrehoztak egy rádióállomást, és annak uszító beszédeivel hergelték a népet.

Emlékeztető: Ruanda a szó szoros értelmében Afrika közepe, területe, mint két focipálya együtt, mostanában 10 millióan lakják. GDP-jét nézve a 2007-es lista utolsó harmadában kullog, Mo. a 49, összehasonlítás képpen. Tehát valami elképesztően szegények, és a fejlődés azon szintjén tartanak, amikor a rádió dominál, és valamilyen oknál fogva mindenkinek van egy kis kézben hordozhatója.

Események követik egymást, végül kitör a pokol: az időközben felfegyverkező hutu lakosság rátámad a tuszikra, és elkezdődik a népirtás. Semmivel nem másabb, mint amit Adolf művelt a század derekán, vagy Sztálin az örményekkel, a szerbek a délszláv háborúban, vagy … A különbség annyi, hogy itt nem olyan gyors a halál, mint a lövedékek esetében, mert az itteni fegyverek közé leginkább a dzsungelvágó kés és a a bot tartozik. A hutu milicia házról-házra jár, klönösen utaztak a gyerekekre; ha őket likvidálják, nem lesz tuszi utánpótlás. A tuszi nők helyzetét nem tagolom, mert mindenki sejti, mi történhetett, mielőtt meghalt szerencsétlen nő, már ha volt olyan szerencséje, hogy megölték utána. Mindez persze tuszi menekültáradatot indított a szomszédos országok felé, ahonnan tuszi felszabadító erők törtek be, melynek eredménye egy rettenetes polgárháború lett.

Hogy mégis miért? A kiskakas a szemétdombon tipikus esete. Szerencsételenek nem azzal vannak elfoglalva, hogy előteremtsék azt, amiből megélhetnének (már ha van hozzá elég, megfelelő minőségű földjük), hanem azzal, hogy ki parancsol kinek. Ahogy észrevettem, a legtöbb ország átesik ezen a fázison, de valaki már tanulhatna végül ebből és egyből egy magasab szintre léphetne.

Többet már nem regélek erről, aki felkészültnek érzi magát, ajánlom megnézésre (Nominated for 3 Oscars. Another 12 wins & 29 nominations.). Nem vagyok egy érzelgős típus, de ez egy szívszorító film a valóság kőkemény ábrázolásával, többek között a mocskos, gyáva, szarkeverő európaiakról. A legjobb az lett volna, ha ez a film sosem készülhetett volna el…

Végül legfrissebb élményemről, a “Battle in Seattle“-ről számolok be.

Először is: az ész megáll, hogy egy ilyen rendszerkritikus filmhez honnan szereztek ennyi híres színészt: Michelle Rodriguez, Charlie Theron, Jennifer Carpenter, André Benjamin, Martin Henderson, Joshua Jackson, Woody Harrelson.

Ez a film is megtörtént eseményen alapul. A WTO seattlei konferenciája arról lett híres, hogy “In mainstream media, the Seattle protesters have been portrayed either as violent extremists or as irrelevant “flat-earth advocates … and yuppies looking for their 1960s fix” as New York Times columnist Thomas Friedman put it.”

Olyan ez, mint az itthoni tüntetések, csak nagyban. Itthon is békésen indul, aztán megérkezik egy alacsony végzettségűekből álló, könnyen befolyásolható, rendkívül agresszív csoport (rendszerint provokátorok), és megpróbálják kihasználni a tüntetést vandalizmusuk kiélésére. Van, amikor sikerül megfékezni őket és van, amikor nem. Minden “rendes” tüntető rémálma, hogy összemossák ezzel a mocsokkal.

Nos, itt is valami hasonló történt. A WTO-t nem szeretjük. Ebbe most nem megyek bele, hogy miért, mert annyit én nem tudok írni. Ha rövid, jól összeszedett filmes összefoglalót akar látni valaki a WTO-IMF-WB témáról, ajánlom a The big sellout c. filmet, amúgy pedig Afrika, Latin-Amerika és Délkelet-Ázsia helyzete hűen tükrözi a kizsákmányoló kereskedelempolitikát. Ever heard of fair trade?

A polgármester megígéri a tüntetőknek a békés bánásmódot, a tüntetés lehetőségét. Azonban – spoiler kezdődik, ha érdekel a film, innentől óvatosan! - a provokátorcsoport romba dönt mindent és a rendőrök válogatás nélkül ütnek-vernek mindenkit, akit érnek, legyen az civil rendőr kolléga az utcán, rendőr kolléga várandós felesége, aki elveszti a gyermekét a 4. hónapban, stb. Természetesen ehhez hozzájárul nagy mennyiségű könnygáz, szigorúan csővel 2 centiről arcba (le van maradva a magyar rendőrség). A rendőrség tehát szétszedi a tüntetést, miközben a tanácsteremben a nagy kereskedelmi hatalmak szó szerint emberszámba sem veszik a fejlődő országokat.

Az események szerencsés kifejlődése miatt azonban félbeszakad a konferencia, a szegény országok elérik céljaikat – papíron. Azért csak papíron, mert megannyi ígéret és tüntetés ellenére még mindig nem történt érdemi változás.

Sebaj, jön még kutyára teherautó…azaz step by step, de előbb-utóbb lesz eredmény. Hozhatnék magyar példákat a kis erőfeszítések nagy sikereire (pl. Erzsébetváros ingatlanügyek), de ez (még) nem tiszán politikai blog.

Azt nem mondom, hogy épp azért írok, mert olyan rengeteg időm lenne, de most annyi friss élmény van ezzel a témával kapcsolatban, hogy úgy érzem, meg kell osztanom. Guess what, filmvászon…

Kezdem a sorozatokkal.

Valamennyit sikerült ledolgoznom a Hills-es hátrányomból. Befejeztem a Season3-t, a negyediknek pedig az első pár részén is túlvagyok. Most épp megint olyan korszakomat élem, hogy épp nagyon bejön, bár kiritkáim vannak. Most épp az idegesít nagyon, hogy sok jelenet végén csak néznek maguk elé szótlanul, bejön mellé valami szívfájdító zene, amitől az ember úgy érezhetné, hogy szegény kislány szülei épp most haltak meg, pedig valójában csak véget ért a párizsi kiküldetésük és vissza kell menniük LA-be. Ilyen szinten kismillió ehhez hasonló jelenet…ezektől el tudnék tekinteni.
Még a 3. seasonben volt egy jó rész, amikor feltűnt Stephen, meglátogatta LC-t. Rajtuk kívül az összes szereplő úgy érezte, hogy ők az ideális pár, de valahogy ők szerintem félnek ettől. Ami furcsa, mert LC említette, hogy azért dobog még az ő szívecskéje…
Btw, most olvastam, hogy Heidi és Spencer titokban összeházasodtak. Hát ha Heidi tényleg ezzel a kibírhatatlan #!%”>gel akarja leélni az életét, hát úgy kell neki.

A Two and a half men tovább robog, bár itt is furcsaságok vannak a menetrendben, mint manapság annyi sorozatnál. Hol egy hét szünet van két rész között, hogy 2 hét: nem értem, miért van erre szükség. A lényeg az, hogy még mindig jó kikapcsolódást nyújt 20 percen át, bár most, hogy már a 6. seasonben járunk, praktikusabb, ha S1-tól kezdi az ember. A legutóbbi részben is volt sztárvendég, és itt nem a helyes csajszira gondolok:

Dexteréknél szépen alakul a story, most már látszik lassan, miért is jut Miguel Pradonak akkora szerep. Azt hiszem, innentől kezdve Dex követni fogja apja utasításait, mert be kell látnia, hogy Miguel hülyére vette. Do I see plastic bags in Miguel’s future?

Már a 4. résznél jár a Top Gear (bár holnap már láthatjuk az ötödiket is). A 11. Season kicsit laposra és rövidre sikeredett, de ezúttal megint hozzák azt a formát, amit megszokhattunk tőlük. Nekem minden egyes rész után fájt a hasam a sok nevetéstől, zseniális a három petrolhead. Azt hiszem, hamarosan fogok csinálni egy kis videot az eddigi best ofokkal.

Még a Prison Break van futóban nálam, de ott el vagyok maradva 3 résszel, így aztán arról nem tudok nyilatkozni. Viszont szívesen megnéznék egy kimutatást, amin a legnépszerűbb sorozatok vannak az utóbbi 4-5 évből. Szerintem a PB tuti első lenne!

Áttérve a valódi filmvászon világába:

Péntek éjjel megnéztük az előző napon debütáló Twilightot, úgyismint Alkonyat. Azt hittem, valami nagyon keserves film lesz, de a végére nekem egészen bejött. Jó a story, jók a szereplők, voltak benne a jó poénok is a sok komolyság mellett. Ami egy kicsit furi, az a felhasznált effektek palettája: valahogy másképp is meg lehetett volna talán oldani a különleges képességek szemléltetését, nem csak így, hogy az egész mozi röhögjön rajta. Egy másik érdekssség volt, hogy valószínűleg rossz tekercset kapott a mozi, mert a film középső harmadában olasz volt a hang:S
Mivel megtudtam, hogy ez egy könyvsorozatra épül, utánanéztem a dolgoknak, és amíg várom a második rész érkezését a moziba, hangoskönyv formájában hallgatom utazgatás közben. Mire nem jó a technika!:)

Végül egy másik, talán még zseniálisabb filmről írok. Szombat éjjel a Body of Lies aka Hazugságok hálója volt terítéken, Leo és Russel Crowe főszereplésével. Ilyen jó háborús filmet régen láttam, pedig mivel szeretem a témát, viszonylag sokat megnézek. Leo iszonyatosan jól játszott (lassan megbocsátom neki Giselet:) ), Russel nagyon állatul nézett ki az ősz, tüsi hajjal. Nekem, mint politikailag a Közel-Kelet iránt érdeklődőnek különösen tetszett a film.
Persze itt is voltak érdekességek: a Mercedes-Benz és a Lincoln valószínűleg nagy mennyiségű pénzzel álltak a film mögött, mert majdhogynem az egész gépparkot felvonultatták.
Nekünk nagyon tetszett még egy másik szereplő, Hani megformálása is. Hideg, racionális ember, roppant elegáns ruhatárral. Nagy röhögés volt, mikor a végén a kórházban elhangzott a “Please let go of my jacket” felszólítás két másik, teljesen más témájú mondat között. A film nagyon ajánlott!

Nemrég ismét filmekkel foglalkoztam, megnéztem, milyen nagy hátrányban vagyok az új filmek terén, illetve hogy melyik hamarosan megjelenő filmeket kell megnéznem. Ezúttal pár frappáns angol véleményt is bepöttyintek a filmekhez a Rotten Tomatoes-ról.

Mivel általában főszereplők szerint választok filmet, természetesen a kutakodást Jason Statham háza táján kezdtem. Úgy emlékeztem, hogy a Brazilian Job 2008-as lesz, de kiderült, hogy 2011-es megjelenésű lesz. Persze addig sem maradok a kőkemény, erős angol akcentussal bíró srác nélkül, ugyanis még meg kell néznem a “War” c. művét, valamint a “Death Race”-t, ami ca. 2 hete elvileg már itthon is látható (bár kérdéses a hasznossága: “Fast cars, machine guns, explosions, babes in hotpants: it’s everything a 12-year-old boy could want in a movie.”)

A nagy dobás azonban november 26-tól lesz látható a mozikban: Transporter 3. A T1 igen jó volt, a 2 már egy kicsit nevetséges. Ahogy néztem a promot, ebben is lesznek hajmeresztő jelenetek, de azt hiszem, a főgonosz személye ellensúlyozza ezt az apró hátrányt.

Jövőre visszatér Chev Chelios is a Crank 2-ben, ami kicsit furán veszi ki magát azok számára, akik látták az 1-et. Természetesen ott lesz a szolid Amy Smart is, akivel ismét forgattak pár érdekes jelenetet, csakúgy, mint Bai Ling, aki nem szép ugyan, de annál bevállalósabb.

Jason után már jön a vegyesfelvágott. Jó akciófilmnek ígérkezik a főszereplők listáját nézve a Wanted, amiben Morgan Freeman, Angelina Jolie és James McAvoy játszik. Eddig már 135 millió dollárt hozott, tehát mindenképpen kelendő; a Rotten tomatoes-on 73%-os lett.

Érkezik a Max Payne is. Anno a számítógépes verziótól nem estem hanyatt, de ez lehet, hogy nézhető lesz. Give it a chance, bár a rohadt paradicsomok szerint “This trashy film is a case of big guns and small brains” illetve “Watching Max Payne is painful to the max”, összesítésen 20%.

Már egy ideje megy a mozikban a High school musical 3. Az első két részt nem láttam, láttam viszont rengeteg képet a főszereplőkről a premierek miatt (Ashley bibip-bibip-bibip). Nem ez lesz ugyan az év művészfilme, de agylazításnak vagy egy imemút indítani akár még jó is lehet. RT szerint “Sure, High School Musical 3 is better than Chicago and Dreamgirls, but it must be accepted that this is a pop phenomenon more than it is a movie” és a 66%-kal nem is rossz.

Aranyos bugyuta filmecskének tűnik a 2009 januárjában premierező Bride Wars is, Kate Hudson és Anne Hathaway főszereplésével. Ez a film azt hiszem, nem a forgatókönyv miatt lesz népszerű.

Ha már aranyos bugyuta filmeknél tartunk, nem szabad elfeledkezni a napokban megjelent Madagascar 2-ről sem, ami azt hiszem, jó szórakozás lesz.

Elérkezettnek látom az időt, hogy pár élményt is megosszak filmekkel kapcsolatban.

Kezdem a rossz élményekkel. Régen láttam filmet Jessicától a terhessége miatt, de nemrég szembe jött velem a Love guru, gondoltam, nosza. Még nem néztem meg, csak végigszáguldottam rajta kép-és hangminőség ellenőrzésre, de amit azalatt láttam, jaj, majdnem sírva fakadtam. Hogy adhatta Jess ehhez a nevét? Nem mindig értek egyet a RT-zal az értékelést illetően, ez most is így van: ők 13%-ot adtak, én még annyit sem adtam volna, ha rajtam múlik. Vállalkozó kedvűek hajrá, de vegyék figyelembe, hogy ez egy “Dismal, laugh-free comedy that’s actually painful to sit through, thanks to a badly conceived central character, a lazy script and Myers’ incessant mugging.” Még küzdenem kell magammal, hogy megnézzem-e, vagy jöjjön a siftdil.

A másik a Forgetting Sarah Marshall. Kristen Bell és Mila Kunis miatt tettem magam számára elérhetővé a filmet, és szintén belenéztem itt, de úgy igazán nem fogott meg. Lehet, hogy a nem túl szimpi férfi főszereplők miatt, de valahogy nagyon mű volt az egész. Azért ennek biztosan adok esélyt, már csak a 85%-a miatt is.

Következzen háromjó élmény: az egyik a Sliding doors, ha minden igaz, 1999-ből, a másik pedig egy tavalyi film, a Mr. Magorium’s wonder emporium és a Max. Előbbi szerintem nagyon jó forgatókönyvre és zseniális ötletre épül, nézése közben kell használni az agyat, mindig leköt. Jó színészi teljesítmények vannak benne véleményem szerint, összeségében nagyon tudom ajánlani.

A második film estében nagyon varázslatosnak tűnt a postere, ill. két elég jó név játszik benne, Dustin Hoffman és Natalie Portman. A film bekategorizálható karácsonyra szánt gyerekfilmnek is, de szerintem lehet ebben többet is látni, mint mint egy egyszerű, csodákkal teli (micsoda anakronizmus!) mozi. Igen jó színészi produkciót láthatunk, nem mindennapi CGI-vel (külön taps a film elején és végén megjelenő stáblista stílusosságához!). Bár a paradicsomosok csak 37%-ot adtak neki, szerintem bátran neki lehet látni a megtekintésnek, nem lesz csalódás.

A legkomolyabb élmény a Max c. filmhez kötődik, ami egy második világháború előtti Németországban játszódik, Hitler hatalomra jutása idején. A filmben igen sok a magyar szereplő és helyszín, a főszerepben pedig John Cusack látható. A főszereplők hatalmasat alakítottak, különösen igaz ez a Hitlert megformáló színészre. A film véresen komoly, a vége nagy állkoppanás. Nagyon elgondolkodtató, érdekes történet, szintén tudom ajánlani.

Ahogy elérkezett az ősz, elérkezett az idő is, hogy kedvenc sorozataimból újabb seasonök kerüljenek “levegőre”. Ezekről fogok most pár szót ejteni.

Kezdem a Flashpointtal. Kicsit kilóg a sorból, mert bár nem nevezném kedvenc sorozatnak, de ahogy a pilot után említettem, ha már egyszer elkezdtem, nem hagyom abba. A legutóbbi két rész, a 8. és a 9. már egész jó volt, volt benne action is, nem csak túsztárgyalás. Az események alakulásához hozzá lehet szokni, a karakterekkel is ki lehet békülni. Már csak azt nem tudom, mikor fogják folytatni, mert még a hivatalos lapon sem láttam erről híreket. Ha a junkie módzserével akarnék élni, azt mondhatnám a sorozat eddigi benyomásai alapján, hogy 6/10.

Akcióban a srácok

Másodikként a Two and a half men kerül terítékre. Ebből a 6. season indult útjára egy hónappal ezelőtt. Kicsit nehéz most az élet, mert eddig ledarálhattam 5 seasont, most viszont hétről hétre várni kell 20 perc könnyed szórakozásra. Az eddigi 4 rész alapján kijelenthető, hogy semmit sem veszített lendületéből, bár a legutóbbi rész egy kissé laposra sikeredett szerintem. Biztos vagyok benne, hogy születnek még új poénok, így aztán hagyok lehetőséget további pontoknak, tehát ez 8/10-et ér nálam.

A család álumva figyeli Jake munkáját

Következzen az ősz egyik legjobban várt folytatása, a Prison Break 3. évada. Az első epizód nem dobott le a székről, és akkora wow a többi sem volt: minden részben megszerezni pár kártyát, miközben a nagydarab feka darabonként vadássza le az ellenfeleket. Természetesen volt pár jelenet, amikor fogtam a fejem, hogy ezt most komolyan gondolták-e a rendezők (pl. a kőkemény csoki nem volt képes sem utolérni, sem eltalálni az előtte mintegy 40 méterrel futó Saraht, hogyan jött be Mahone a GATE irodába és mászott le a lépcsőn hang nélkül a legutóbbi részben). Ezeken túllépve, a vérengző csaj ismételt képbe kerülésével tuti, hogy nagyot csavarnak a történeten. Kíváncsian várom a “Mégagarázsbanisnapszemcsithordokolyankeményvagyok” feka vs. Mahone különmeccs eredményét is, valamint, hogy merre veszi útját Teddy, miután kijön a kis börtönéből. Mondjuk azt sem értem, hogy a zseni Michael és a rendőr Mahone hogy nem képes rendesen bezárni valakit (mert Teddy tuti h ki fog szökni onnan), vagy hogy miért nem lőtték le egyből a szarkeverőt. Na mindegy, éljen a PB, 8/10.

Fish és Teddy ismét egymásra találtak

Végül nézzük az általam legjobban várt sorozat, Dexter 3. seasonjét. Vegyes érzelmekkel állok/ülök e sorok gépelése közben. Még nem igazán látom, hova akarnak kilyukadni a forgatókönyvírók. Valamilyen rejtélyes oknál fogva Dexter nagyon óvatlan az utóbbi időben, ebből adódik az egész galiba (S03E01). A humora még mindig isteni, szerencsére a nagy szünetben nem hagyta el:) A többi karakter nem sokat változott: Matsuka egy kicsit silányabb, mint eddig, Deb ugyanolyan könnyedén káromkodik, Angel továbbra is a munkájának él. Azt nem tudom, hogy honnan csöppent ide az a kopasz arc, akinek az emberéből Deb az információkat nyeri, de vagy ő, vagy a CI (?) össze fog jönni a csajjal, van egy olyan érzésem. Apropó csaj-ügy: Dexter családi életét most is átpörgetem, nem fog meg igazán.
Végül adódik a kérdés, hogy mi alakul ki Miguel ügyéből. Valahogy fura nekem a kopasz tesó, szerintem alkot ő még valamit, ugyanakkor a véres ing ügyének feltupírozását sem értem. Egyrészt, az az ing illetéktelen kezekbe fog kerülni, van egy olyan sanda gyanúm, másrészt már rég túllehetne rajta a két érintett, ha bedobták volna a kandallóba.

Dexter at work, part 1

Tehát továbbra is we love Dexter, 9/10.

Dexter at work, part 2

Ezen kívül még fut a The Hills Season 4 és a Gossip Girl Season 2, de mivel még nem fejeztem be a Hills S3-at és a GG S1-et (a hosszú szünet után nem bírtam tovább nézni, így Blake és Leighton vizuális élménye marad más forrásokból), nem is nézem az új részeket.

E sorozatok mellett azonban úgy érzem, kéne találni valami újat. Látom junkien a különféle sorozatokat, de nem nagyon tudtam magam rávenni még egyre sem azok közül. Már futó sokadik évadba nem kapcoslódnék be, viszont ha van ötlet friss produkciókra, várom őket!

Nemrég olvastam pár érdekes adatot egyik kedvenc tompulós, ám felettébb jó angoltanulós sorozatomról. A The Hills-ről van szó, aminek most már a 4. season-je indult el éppen. E blog olvasójának nem nagyon kell bemutatni a főszereplőket, így aztán egyből rátérhetek a lényegre.

Pénz, sok-sok pénz. Erről lesz szó a következő sorokban, azaz hogyan folynak dollár(száz)ezrek az MTV tinisorozatában. Nézzük a főszereplőt, és egyben kedvencemet, Lauren Conradot.

Gimiben volt egy Toyota Forerunner-je, de mikor Hollywoodba költözött, megkapta anyu hármas Biemerjét (ez látható az első season theme-je alatt, természetesen coupé). Ahogy beindul a sorozat, máris egy Mercedes CLK 350 Convertible-ben láthattuk villani a szőke szépséget, ami úgy 54,500 $ barátok között is. Ennyit a közelekedésről.

A második season végén megvette az addig “csak” bérelt vityillót Hollywoodban. 3009 (azaz háromezer-kilenc) négyzetméter, három hálóval, 2,5 fürdővel (bár a fél fürdőt nehezen tudom elképzelni), plusz vendégház (ebben lakott a Heidit “váltó” barátnője, Audrina). Mindezt potom 2,36 millió dollárért, yeah, szarjunk bele a propellerbe!!! Ő valamit jobban csinált, mint én, hogy ennyi idősen ennyi zsetonja van. De ne is siránkozzunk tovább ezen, hiszen bőven van még hátra adat!

Ami a szépségápolást illeti, mindent nem tudhatunk, de LC olyan helyre jár, ahol a melírozás 221 dollárnál kezdődik, egy egyszerű vágást pedig már 136 dodóból meg lehet úszni. Volt valaki, aki rendezetlen séróval látta a hölgyet? Tehát akkor gyakran jár…

Ezt követően nézzünk bele a ruhásszekrénybe. Nem egyszerű eset, hiszen végeláthatatlanul hosszan kígyóznak a ruhák a fogasokon és a cipellőknek már külön szoba kell, így aztán csak egy egyszerű nappali és egy esti összeállítást nézünk meg:

Blouse by Tibi: $310
J Brand 12” Jeans – $165
Marc Jacobs Collection Quilted Margot Bag – $1,275

Pár napszemcsi:
Marc Jacobs MJ Gold Aviators – $305
Chloe Filao Sunglasses – $330
Rayban Wayfarers – $139.95
Dita Supa Dupa Sunglasses – $225

Ami az estét illeti:
D&G Dolce & Gabbana Mesh Overlay Dress – $645
Catherine Malandrino Watercolor Mini Dress – $347
Christian Louboutin Very Noeud Slingbacks – $795

Nőt persze nem látunk táska nélkül, így aztán LC esetében legtöbbször a Chanel 2.55-öst pillanthatjuk meg, amit még Jasontől kapott az első season végén. 3000 dollár, kit lep meg.

Honnan jön ez az irdatlan mennyiségű pénz?

Nos, LC szülei eladták a Laguna Beachben oly’ sokszor látott házukat. 2004-es építés, 8000 négyzetméter, valamelyest látszik a vizecske is, 17,9 millió dollárért el is kelt. Otthonról eddig sem voltak szűkmarkúak a szülők, ha valami tehát nem jönne össze Laurennek, ki tudják fizetni az albérletet. Persze ez nem valószínű, hiszen LC nagykorú, és dolgozik, ó, igen, keményen. Van már saját ruhakollekciója is, valamint szerepel például egy filmsorozatban, amiben minden egyes epizódért 75 ezer dollárt kap, a negyedik season tehát 1,4 millió dollárt hoz neki.

Hogy ne csak erről a hölgyről legyen szó, megemlítem a többi szereplő gázsiját is, pusztán felsorolás szinten:

Heidi Montag: $65,000 részenként ($1.25 millió per év)
Spencer Pratt: $65,000 per episode ($1.25 millió per év)
Audrina: $35,000 per episode ($665,000 per év)
Whitney: $20,000 per episode ($380,000 season-önként)
Brody: $10,000 per episode ($190,000 per év)
Lauren “Lo”: $10,000 per episode ($190,00 a The Hills Season 4-ért)
Stephanie: $8,000 per episode ($152,00 a Season 4-ért)

Rövid ki-kicsoda: Heidi ugye az egykori jóbarát, második seasontól, amikor összejött Spancerrel, ősellenségek LC-vel. Azóta viselkedése alapján alattomos kurvaként jellemezhető. Spancer a tipikus amerikai undoríatófejű köcsög, a barátja, leendő férje, aki a pár sorral lejjebb szereplő Brodynak a legjobb spannja volt. Brody érdekes fazon, járt egy évig Kristinnel, megvolt neki Nicole Ritchie, aztán Laurennel volt hol együtt, hol nem. Tud élni a srác, azt meg kell hagyni. Audrina LC egyik barátnője, a harmadik seasonben került elég közel hozzá, Whitney LC-vel dolgozott a Teen Vogueban LA-ben, szintén jó barátnő; Lo régi ismerős, a 3. seasonben kezdett feltűnni, a 4.ben már nagy szerepe van. Lo és Audrina nem jönnek igazán, szóval érdekes helyzet ez Laurennek megint. Stephanie pedig Spencer huga, korábban irtó gonosz volt, azóta úgy tudom, változott.

Egyszóval, ahogy Fink összegezné ezt: Scheißleben!

Végül a sok szörnyülködés után jöhet pár kép, hogy kisimuljanak a ráncok a homlokon, avagy képes guide a fenti ki-kicsodához:) Kattra nagyobb!

A Junkien olvastam, hogy közeleg ez a sorozat, és a téma miatt úgy gondoltam, na, ezt megnézem magamnak.

Kicsit meglepődtem, mikor hétfő reggel bóklásztam a neten, és már elérhetőként láttam az 1×01 részt. Valamiért augusztusi kezdésre emlékeztem, de ez a sorozat szempontjából lényegtelen. No mondom, pont van egy kis időm, megnézem. Mit mondjak, elég gyorsan nézhető állapotban volt a film:)

Hogy végre a tartalomról is beszéljek: kicsit csalódtam. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem fogom végignézni a 13 részes sorozat maradék részeit, de ez az első rész nem olyan volt, mint amilyennek vártam. Egy tactical police unitról szóló sorozatban sokkal több actiont akartam, ehhez képest a 45 percből érzésem szerint vagy a fele lelkizés volt az akció helyszínétől távol. Ha esetleg nem is volt a fele, nekem akkor is túl sok volt.

Kis spoiler:

Most komolyan, egy veteránnak tűnő mesterlövész tényleg összeomlana, mert akció közben lelőtte a célpontot? Na ne szivassuk már egymást. És ezen megy a nyüszörgés.

Másik probléma lehet, hogy nem értettük, mit beszél az elején a horvát tag a fiával. Nem feliratozták. Aztán később feliratoztak részeket, de akkor is, csomó mindent nem tudtunk. “He might be making demands, he might be asking about the weather — we’re in the dark along with the cops.”

Nameg amikor lepuffintja a nőt: most komolyan, rush-hour-ban, amikor hatalmas, visszhangzó falaknál eldördül egy lövés, senki nem hallja? Bazz…

Spoiler vége.

Remélem, a többi rész javulás lesz ehhez képest. Több actiont szeretnék, de hát a részeket már leforgatták, szal max bízhatok benne. Ezenkívül a párbeszédek is elég műre sikeredtek, elég vontatottak voltak. Persze kellett egy csaj a csapatba, aki úgy mászik le akció közben egy lépcsőn, mint egy terhes kismama a 8. hónapban, de mindegy, valamelyik csapattag (sztem az új srác) majdcsak megrakja még az első season-ben.

A végére akartak tenni szerintem egy cliffhangert, de hát nem lett igazán Prison Break-szintű, szal tudok ettől még aludni. Mindennek ellenére jól debütált a film, elvégre senki nem tudta, mire számítson igazán, 8,13 millió nézővel vitték az estét. Bár “CBS sends ‘Flashpoint’ to Friday night dead zone”, ez nyáron még túlélhet, de szerintem ha nem lesz javulás és a mesterlövészen kívül több darálás ala Counter Strike, akkor necces lesz a 2. seasonnek, ha lesz.

“…the show is another victory for style over substance, slickly visual but essentially empty.”

De mondom, ettől én még végignézem a sorozatot, nem vagyok az az abbahagyós fajta:)

Nemrég felfedeztem egy hat részből álló sorozatot, amely a titokzatos Wild China címet viselte. Kicsit utánanéztem a dolognak, és kiderült, hogy a BBC készítette, és 2008-ban adták le, tehát még friss is. Mivel Kínáról nem sok olyan film készül, amely független és mégis színvonalas, elhatároztam, hogy megnézem.

Amikor azt írtam, színvonalas, akkor a szó igazi jelentését értettem ezen. Fantasztikus szerintem, a legjobb ismeretterjesztő sorozat, amit valaha láttam. Részletezem, miért.

Kezdem a képekkel: az intro rövid, de remek, nagyon stílusos. Ezt el is várja az ember a BBC-től, és meg is kapja, rossz munka nem jön ki a kezükből. Maguk a filmek remek kameraállásokat használnak, tökéletes kép, elképesztő színek, hihetetlen közelségben sok olyan élőlény, amit rettenetesen nehéz lefilmezni.

A hangok szintén tökéletesek: egyrészt a narrátor, Bernard Hill, rengeteget ad hozzá a filmhez, hiszen mély, öblös hangon, zseniális angol hangsúlyozással adja elő a mondandót, másrészt pedig a BBC Orchestra által előadott aláfestő zene a kiemelkedő. Egy fülbemászó dallam végigköveti a sorozatot, és különböző hangszereken csendül fel, alkalomhoz illő módon.

Végül a legfontosabb: a tartalom. A sorozatot nem lehet pusztán természetfilmnek bekategóriázni, hiszen nem az végső soron, hanem annál sokkal több. A természet és az ember kapcsolatát bemutató sorozatról van szó, amely végigjárja Kína vidékeit, bemutatva, hogyan élnek egymás mellett emberek és állatok, hol mik jelentenek problémát. Nem csoda, hogy vannak problémák, hiszen ebben a dinamikusan fejlődő országban sokmindenre figyeltek az elmúlt 50-60 évben, csak a természetre nem. A gazdasági siker hajszolása óhatatlanul oda vezetett, hogy felélték környezetüket, és sok helyen helyrehozhatatlan károk keletkeztek. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy többen erre rájöttek, és ha az utolsó pillanatban is, de megtették a szükséges lépéseket; gyakran a maguk háza táján, néhol már állami parancsot teljesítve.
Kína tehát felismerte, hogy nem folytathatja ezt az életmódot, különben hiába lett hatalmas, lakosai éhenhalnak, a folyók mérgezettségétől/városi szmogtól élethosszuk csökken, stb. Hiába halásznak ma egy folyóból hatalmas zsákmánnyal, ha mindent kifognak, nem lesz, ami utódokat nemzzen és így utánpótlást adjon, pláne, ha az erőművek energiafelhasználása miatt sok áttéten keresztül kiszárad a folyó. Bár a mondás eredetileg másra utalt, mégis szigorúan szó szerint ide vonatkozik leginkább, hogy etetni kell a birkát, ha nyírni akarjuk.

Nagyon tanulságos sorozat tehát, amit érdemes megnézni. Ezután az ember jobban tudja értékelni az őt körülvevő dolgokat. Highly recommended!

Kis snapshot collage by me, itt.