Mindenféle

Huhh, micsoda hét!

Az első négy nap elment a suli jegyében, csütörtök este már egy kis mulatka is volt a Csempésben és aztán valami ELTE-s buliban is, majd pénteken már rakott krumpli Ernstnél (fincsi!) és egy kis akciózás, valamint egy nem túl lehengerlő mozi (Brooklyn mélyén).

Szombaton Critical Mass-on voltam ismét, sok év után először. Hüs, Vica és Dávid jött be, velük szakítottuk fel az aszfaltot majd chilleltünk a Ligetben. Jelentem, hogy Hüs nagyon belejött a bringázásba, nem kis dolgot hajtott végre.

/Ide kéne tolni egy képet, de most lusta vagyok ehhez./

Ma már késői kelés után vizit a szavazófülkében, este pedig eredményvárás Ernstnél – jó hírek jöttek! Most pedig készülhetek a holnapi német szakszöveg ZH-ra, jeee…

+20° – Greeks put on sweaters (if they can find them).
+15° – Hawaiians turn on the heaters (if they have them).
+10° – Americans shake, Russians are planting cucumbers.
+5° – You can see your own breathing. Italian cars don’t start. Norwegians take a bath. Russians drive with lowered windows.
0° – Water freezes in America, in Russia it thickens.
-5° – French cars don’t start.
-10° – You’re planning a vacation to Australia.
-15° – Your cat insists to sleep in your bed. Norwegians put on sweaters.
-18° – New York landlords turn on the heaters. Russians make their last seasonal picnic.
-20° – American cars don’t start. People in Alaska start wearing long-sleeves.
-25° – German cars don’t start. Hawaiians are dead.
-30° – Politicians start talking about homeless people. Your cat prefers to sleep in your pajamas.
-35° – Too cold to think. Japanese cars don’t start.
-40° – You’re planning a 2-week hot tub bath. Swedish cars don’t start.
-42° – Transportation stops in Europe. Russians eat ice cream on the street.
-45° – All Greeks are dead. Politicians really start doing something for the homeless.
-50° – Your eyelids start sticking when you blink. In Alaska, people close the window in the bathroom.
-60° – White bears start moving south.
-70° – Hell freezes.
-73° – Finnish special services evacuate Santa Claus from Lapland. Russians wear earmuff hats.
-80° – Lawyers put their hands in their own pockets.
-114° – Ethyl alcohol is freezing. Russians are unhappy.
-273° – Absolute zero, atomic movement stops. Russians wear boots.
-295° – 90% of the planet is dead. Russian soccer team becomes the world champion.

Ahogy a cím is mondja, síelni voltam, de ezúttal nem a szokásos társasággal, hanem Hüssel, ami merőben más volt, mint a korábbi bandázós síelések.

Az előző tél kimaradt, nem voltam síelni, mivel sajnos nem sikerült megszervezni az utazást azokkal, nähmlich Dave, Matya, Dredd, Terence, Bence, Gerő. Idén mindenképpen akartam látni havat testközelből, így biztos voltam benne, hogy el fogok menni, a kérdés már csak az volt, hogy kivel. A helyszínben könnyen megegyezünk a tagokkal, de az időpont a vizsgaidőszakok kuszasága, az emberek külhoni tartózkodása és egyéb okok miatt mindig a springende Punkt.

Legnagyobb sajnálatomra idén sem sikerült összeszervezni magunkat, és már kezdtem megszokni az egyedül síelés gondolatát, mikor váratlanul fény gyúlt az éjszakában: az eddig alig síelő, így nem is nagyon tudó Hüsim úgy gondolta, eljönne velem síelni.

Nos, ez több szempontból is új dolog: egyrészt, mert ezesetben nincs zúzás, másrészt még soha sem tanítottam síelést, bár már megfordult a fejemben (amikor Dave-vel diszkonnektálni akartunk egy időre az egyetemmről és inkább sí/snowboardoktatók akartunk lenni), harmadrészt pedig ha lánnyal utazik az ember, akkor nem egy sízoknit visz egy hétre, hanem hármat, és ez a helyzet az aláöltözettel, stb.

Én up voltam a challange-re, bejelentkeztünk egy 5-6 napos síelésre a már ismert Gerlitzenbe Mariannal, illetve az ő egyik régi ismerősével, Vicával, valamint az ő barátjával, Dáviddal. Vicával már találkoztam párszor, Dávidról pedig sejtettem, hogy nem lehet rossz arc, ha biciklis futár volt:)

Február 8-án, hajnalban megkezdődött a bepakolás az emeletes buszba, ami nem volt egyszerű és gyors, mivel picit több csomag volt, mint amennyit a szervezők terveztek, így aztán pl. Vicáék táskája a busz WC-jében utazott a karintiai végállomásig. Pozitív volt ebben a szervezésben, hogy ülésrend volt a buszon, így nem volt botrány abból, ki hol ül, mivel a társaságok nem váltak szét egymástól. A 7 órai indulást követően sok stoppal, egy túl sok Unicumot magába töltő hangadó sráccal pár sorral előttünk megérkeztünk Annenheimba du. 3 felé.

Az ekkor következő rész nem jött be nekem igazán: két szállás volt, mindkettő ca. 50 méterre a hegyre induló Kanzelbahntól, az ott futó út alatt és fölött. Ezen az úton egy buszmegállóban állt meg buszunk, pakoltunk ki 10 perc alatt (miközben egy magyar párocska majdnem behúzta Dávid botját), majd indultunk meg szállásunk felé a 30 kiló csomaggal (4-4 táska/fő) felfelé a szállásunkra. Na ezt a kis utat nem kívánom senkinek…

Aztán megérkeztünk a házba. Ez egy villa volt egykoron, ma Jugendherbergének használják sztem, azaz nélkülöz egy pár dolgot, amit az ember a szállótól elvárna. Két magyar néni vezeti a helyet, mit mondjak, nem egészen a szívélyes vendéglátó mintapéldányai. Megkaptuk a kulcsot, irány az emelet. Szobánk mókás oldala az volt, hogy egy emeletes ágy volt benne, valamint egy szekrény, egy asztal és egy mosdó, ca. 4-5 nm alapterületen. A mosdót nem mint helység kell érteni, hanem mind tárgyat, mivel a WC és a zuhanyzó a folyosón volt, amin 7-8 szoba lakói osztoztak. Akár hiszi a kedves Olvasó, akár nem, a néni behúzott még tőlünk 20-20€ kauciót. Az egész szoba nem ért 40-et:D

A szálláson kaptunk reggelit és vacsorát, ami a házinéni felügyelete alatt zajlott (szigorúan 3 zsömle/fő reggelire, tea elvitelre 0,65€/liter, stb.) és nem mindig volt elég nekem. Nem mondom, hogy szenvedtem a körülményeink miatt, de azért egy pöttyet jobbat vártam volna.

De nem is ez a lényeg, hanem a síelés. Reggel fél 10 körül már kint voltunk a pályán, ahol ca. délután 4-ig maradtunk. A pályák rendben voltak, sok hó volt (és sok ember is), voltak fejlesztések is a legutóbbi, 3 évvel ezelőtti gerlitzeni vizitem óta. Az időjárás egészen jó fej volt velünk, az első napon teljes napsütés, ami egész jól tartotta magát a következőkben is. Havazás nem volt, csak a két utolsó napon erősödött meg a szél a hegytetőn olyannyira, hogy mikor próbáltunk onnan lefele csúszni, és ha épp szembeszél volt azon a helyen, akkor egyhelyben álltunk! A két kezdő lány miatt azonban amúgy sem volt frekventált hely a hegycsúcs nekünk ezen a héten, lent pedig mindig szép idő volt.

Hüsi és Vica is gyorsan tanultak, most már bármelyik piros pályán le tudnak jönni. Emlékeztetőül: 5 napi tanulás volt csak! Csak 1-2 fekete pálya volt, és bár nem próbáltuk ki velük (csak Dáviddal ketten, mikor kimenőn voltunk), könnyen lehet, hogy megküzdöttek volna a kihívással. However, safety first.

A következő sorokban felsorolok kulcsszavakat, amik jellemzik a hetünket: liftek, csúszás, bukfencek (én ezen a héten nem estem!), sírva röhögés a hóban, angyalkázás (lásd a képen), verseny a Meex szervezésében, halfpipe, korlát, Germknödel ohne/mit Mohn, forró csoki, Kaiserschmarren, Käsespätzle, helyes síoktatók, elszabadult snowboard keresése, kék-zöld foltok Hüsön, Scrabble-és Uno partik este (enyúlágy, műveremke, Zsákék, Uno-uno-uno), Glühwein. Röviden ennyi:)

Pénteken, 13-án (…) pedig az aznapi síelés után hazaindultunk két busszal (jól működött a logisztika! Ez nem vicc!) és éjfél után nem sokkal itthon is voltunk.

Összegezve ezt a hetet: nagy móka volt, lehet, hogy jövőre is Vicáékkal megyünk, de akkor már könnyen lehet, hogy Hüsivel kipróbáljuk a snowboardot…

Hopi, kicsit megint el vagyok maradva. Lehet, hogy nem sok minden történt az elmúlt majd’ egy hónapban, amit ide lehetne biggyeszteni? O doch, hamarosan lesz is kis szemezgetés ebből-abból, előbb azonban egy kis érdekesség:

Afugrnud enier Sduite an enier Elingshcen Unvirestiät ist es eagl, in wlehcer Rienhnelfoge die Bcuhtsbaen in eniem Wrot sethen, das enizg wcihitge dbaei ist, dsas der estre und lzete Bcuhtsbae am rcihgiten Paltz snid. Der Rset knan ttolaer Bölsdinn sien, und du knasnt es torztedm onhe Porbelme lseen. Das ghet dseahlb, wiel wir nchit Bcuhtsbae für Bcuhtsbae enizlen lseen, snodren Wröetr als Gnaezs.

:D

Ma új korszak vette kezdetét – ugyancsak intim:) – fürdőszobai életemben.

Emlékezetes, hogy nagyjából másfél-két évvel ezelőtt Dávid barátommal elképedve olvastuk a shaveblogot, ahol számunkra, gyakorlatilag kezdő borotválkozók számára elképesztően színes világ tárult fel. Ott ugyanis felnyitották a Gilette Mach348 Super Extra GlideSystem meg iBladeTechnology borzalmaktól elhomályosult szemünket, és megmutatták, hogyan borotválkoznak az igazi shavegeekek. Hiába próbáltuk volna lekoppintani a tudást, itthon tudtommal nem kaphatóak olyan termékek, mint amelyek a Nancy Boy-ban vannak, az importálás költsége aka shipping pedig egy fortune, ahogy a válaszékos angol mondaná.

Történt azonban, hogy drága barátnőm, látva lelkesedésemet, az egyik ünnep alkalmával meglepett egy valódi shaving brush-sal.

Azonban várnom kellett az első alkalomra, mivel az éppen használatban lévő gigantikus méretű Wilkinson borotvahabom még nem fogyott ki, és az ecsetet csak nem alázom meg azzal, hogy ezt a trutyit kenegetem vele.

Most viszont végre-valahára kifogyott a tubus, és mivel időközben kaptam még egy itthon fellelhető, igen oldschool csomagolású “Figaró” borotvahabot, így ma semmi nem állíthatott meg, hogy végre kipróbáljam.

Persze, a kis kerámiaedény hiányzott a szettből, de most ezzel nem törődtem; nagyobb volt a kíváncsiságom, mint a precízség iránti igényem. Természestesen, a borotvám is maradt a régi: egy egyszerű, hárompengéjű Gilette-ről van szó, semmi extra, nem vibrál. Azt hiszem, nem is fogok váltani, se modernebbre, se oldschoolabbra; utóbbitól igencsak tartok, bár emberek milliói használták, használják.

Így aztán hab fel az arcra egyenesen, pamacs benedvesít. Elég rendesen be kell vizezni, különben nem lesz hab! Márpedig ma felfrissítettem borotválkozási műveltségemet, és megtudtam, hogy

“What you do need is hot lather. Oh man do you need hot lather! Hot lather is why men fight wars, son. Not for democracy. Not for oil. We fight wars to decide who gets to shave with hot lather and who doesn’t. If you’ve never shaved with hot lather you won’t understand, and if you have, you do.”

Szép habot csinált, a hab illata kellemes, a pemzli illata pedig még érdekes, if you know what I mean. Lényeg, hogy jól sikerült arcom szőrzetének lemetszése, megvágás nélkül, ami hatalmas dolog nálam. Aztán csak nehogy shavegeek-ké alaklujak nyáron:)

Note: ha angolul beszélnék, ebben a postban valószínűleg olyan szavakat használtam volna, mint a marvellous, amazing, awesome, lovely, amiből valószínűleg mindenki arra következtetne, hogy a Queer as folk a kedvenc sorozatom. Igaz, érdekes és egyben gyomorforgató a sorozat, és De nem, nem erről van szó, tehát még mindig nem szeretem a fiúkat:)

Utolsó postom dátuma: augusztus 1. Hmm, akárhogyis nézzük, az lassan másfél hónapja.

Elment a nyár, megint egyetemen kéne ülnöm. amit balga módon meg is teszek, így jócskán csökken a minden más tevékenységre fordítható idő mennyisége. Komolyan, tiszta olyan, mintha felnőtt lennék, és az egész napom be lenne táblázva. Őrület…

Mennyi minden történt azóta! Az a helyzet, hogy nyilván kihagyhatnám a nyári élménybeszámolót, de úgy érzem, az őszi blogszezon indulása előtt ezt mindenképp meg kell tennem. Vissza kell rázódni! Bezzeg Dave már izzítja a Badj-et:)

Nos, hát az augusztus is főként Mariannal telt el, ami nem annyira meglepő. Jó volt augusztus 20.-a, megismertem néhány volt osztálytársát, hatalamas arcok! Együtt áztunk huszadikán, amikor nekünk a tüzijáték előtt okvetlenül a ZP-be kellett menni zúzni…Aztán velük osztálytali, az is nagy fun volt.

Aztán a hónap utolsó hetében megindult a CouchSurfing áradat, először 25.-étől 27.-éig volt nálunk egy új-zélandi srác, aki Lengyelországban tanít angolt egy gimiben, majd 28-30-ig egy lengyel srác és barátnője, végül pedig harmincadikától szeptember 1.-éig egy Manchesterben lakó ausztrál csajszit láttunk vendégül. Legyen elég annyi, hogy ritkán sétálok ennyit a városban, mint amennyit velük, de nagyon jó élmény volt, jó fej volt mindenki, és gyakoroltam az angolt végre beszélve is! Akit bővebben érdekelnek a dolgok, azokkal majd szóban megbeszélem, mert szerintem nem bírnék ennyit írni:)

Mindenképpen meg kell említeni a sportélet indulását is. Az aktív részt előre véve: a bringára most nem nagyon volt időm, de megint járok a CSC-be, és ismét megy a foci szombatonként fél 1-től ca. kettőig/fél háromig. A sport passzív részéről szólva: elindult a Vuelta is elsején, aminek lassan vége, és a focibajnokságok is, amelyek közl idén csak a németet figyelem, a Bayern szárnyalását várva.

De ugyanígy elindult a suli is, ahol unalmasabbnál unalmasabb órák vannak, kivéve Fokasz Nikosz óráit, amelyek zseniálisak (még akkor is, ha most nincs benne matek). Még bizakodóan állok hozzá az összehasonlító városszociológiához is, remélem, Kyra nem hagy cserben:) De a többi, az valami botrány.

Itt van az ősz, itt van újra, itt vannak kedvenc sorozataim újabb seasonjei, elsőként rögtön a Prison Break S3, ami elvileg holnap, szeptember 17.-én kezdődik, a Heroes S2 24.-én, Dexter S2 E03 pedig 30.-án lesz air-elve odakinn. Ami ugye azt jelenti, hogy másnap én ezeket itt nézem:) Ezenkívül van sok új sorozat is, de valahogy nem nagyon figyeltem oda, hogy melyiket kéne nézni, meg helyem sincs nagyon, szóval majd lenyúlok párat Davetől:) Jó, rendben, elmondom: azért nincs helyem, mert betelepedett 5 season A-Team a gépre…Aki teheti, szerezze meg, zseniálisak!

Egyelőre ennyi, mindent nem lehet egyszerre, még új, autumn-headert is kell alkotnom!

NOTE: SZEPTEMBER 22=CRITICAL MASS. TOLJ LEVEGŐT A VASAD KEREKEIBE ÉS TOLD KI MAGAD RAJTA!

Dear diary…

rövidesen vége lesz a vizsgáknak, és végre megint teljes értékű postokat írhatok, nem csak ilyen nyúlfarknyi, legaktuálisabb, mindenképpen megírandó témákat fogok majd előhozni. De ez a post még sajnos ilyen, lássuk az infokat:

Íme egy kis videocska Digger keceli fellépéséről. Itt kezdi a set-et, még Chriss utolsó trackje forog, majd elindítja a sajátját.

22-én, pénteken megint nagy buli lesz: Lee Burridge és Mark Knight a Dokkban zenél majd, szerintem ott leszek. Hogy kicsoda Mark Knight? Columbian soul c. szerzeményről beugrik már valami? Nem? Akkor tessék:

Minden más témáról egy hét múlva, ugyanitt!

Rohadt buzi kurva filozófia, bürokrácia, szociálpszihológia. Out

Nemrég megjelent a piacon a Gillette Fusion borotva. Ennek kapcsán kicsit megint elgondolkoztam a borotválkozás mibenlétén:)

A shaveblog olvasójaként (kár, hogy mostanság alig frissül) egy ideje már megvetem a csili-vili vadiúj, helyettem borotválkozó eszközöket. Én egy elektromos borotvával kezdtem, amikor még fiatal voltam / lol /, de egy idő után váltottam manuálisra, mert néha furán néztek rám. Persze kiderült, hogy korom előtt járok:)

Lényeg, hogy egy egyszerűbb, 3 pengés Gillette-el próbálom kordában tartani az ábrázatomat. Semmi extra rajta, bőven jó. Aztán persze folyton újabb borotvák jelennek meg, amikről egymás után derül ki, hogy a legeslegjobbak, mert így-meg-úgy fejlesztették ki őket, aztán egy idő után már rezegtek is, mert a repülő sebességével közlekedtek, miegyéb…

Most meg látom a reklámban ezt az új balhét, és elgondolkoztam, hogy kéne venni egyet. Nosza, homepage, árkeresés. Hát annyi blabla infót találtam róla, hogy egy disszertációra elég lenne. Kicsit még kutakodtam, és észrevettem, hogy az észrevételeimmel nem vagyok egyedül.

Konklúzió az egyik commentből:

“10 év múlva lesz-e elég nagy arca az embereknek, hogy elférjen rajta a sok penge? :DDD Mielőtt megszólna valaki a maradiságomért, én már most is lézerrel borotválkozom. :DDDD “

Nos, ez a post nem a vidámság jegyében születik.

Nemrég egy újságcikk olvasása után megint elkezdtem turkálni a neten ebben a témában, és megdöbbentő dolgokat találtam. Sok mindent tud róla a viszonylag művelt Kelet-Közép Európában élő huszonéves emberpalánta (legalábbis remélem), de az ilyen dolgok mindig megdöbbentenek. Csernobilról van szó, és az ő szomorú valóságáról, a múltról szöveg formában, a jelenről képek formájában – a jövőről még csak sejtések vannak. Konkrétan az, hogy a szarkofág teljesen elöregedett, és ha az beomlik, annyi nukleárisan szennyezett por száll majd fel, mint amennyi anno a levegőbe került.

A szellemváros talán a legsokkolóbb az egészben. Nem is, inkább a gyerekek Fehéroroszországban. Nem, talán mégis az a meghatározhatatlan mennyiségű ember, aki a zónán belül él. Nem is, inkább…

Erről tudunk, gyakorlatilag azonnal értesült róla a világ. Cseljabinszkról nagyon sokáig nem lehetett tudni semmit, nem is létezett. Elgondolkodtató, hogy hány olyan eset lehet, amiről SEMMIT sem tudni…

Nem akarom tovább részletezni, az olvasóknak talán van annyi értelmük, hogy felfogják az egészet. Bár a 18-as koratár nem is biztos, hogy megfelelő, inkább a 20 lenne az igazi. Vagy esetleg még az is kevés?

1. Képek, csoportosítva, agyeldobós : itt.

2. Csak 3 kép, de eszméletlen mindegyik: itt láthatod.

3. Egyszerűen: őrület! Motorral bejárta a környéket. Story itt.

4. Végül pedig a legszédületesebb összeállítás. Megnyomod a play gombot, felcsavarod a hangerőt, és próbálod felfogni, amit közben látsz. Komolyan: csak nagyon erős idegzetűeknek ajánlott! Erre találod.