balazs.albertini.hu

A napokban gondoltam, kicsit kiszortírozom a régi, feleslegesnek vélt újságaimat – igen, félig-meddig ószeres lévén nagyon fájt a szívem.

Kezembe kerültek régi számítógépes újságok. Oh boy. Egy-egy játék screenshotja akkora volt, mint a körmöm, mégis gigantikus pixelek figyeltek benne. Az új mobiltelefonok részlegében már olyan telefonok voltak, amelyek két sort is ki tudtak jelezni überhagyományos kijelzőjükön, míg az ajándék CD-n az Irfanview kb 1.2-es verziója volt rajta. Igen, most még nagyjából a legrégebbi újságomról beszéltem.

A legújabb PC-s újságom 2004-es – ez egy korszak lezártát is jelzi. Ha jól számolom, harmadikos lehettem gimiben, akkoriban kaphattam az új gépet és akkoriban voltunk hardcore gamerek. Oké, a Mister Kamaraerdőből kivétel, ő még mindig a legtöbbet zombul szerintem az akkori körből :P Megjegyzem, az a bizonyos új gép mocorog még most is alattam, pár kisebb átalakítással. Persze nem azért, mert nincs pénzem újra, hanem mert retro vagyok, muhaha :D

No de vissza a PC-s sajtóorgánumhoz. Ebben már olyan játékok tesztjei voltak, mint az NFSU2, HL2, Men of Valor és Pacific Fighters. Már ők is enyhe nosztalgiával tekintettek az akkor 15. születésnapját tekintő Test Drive II-re, ami azért jelzi, hogy mennyire szalad az idő és hogy fejlődik a technika. 3DFX, ja, persze…

Gondoltam, leszedem a PF-t, hátha beüt valami kellemes, nosztalgikus érzés. Leszedtem, feltettem, leszedtem. Te jó ég, ez ocsmány! Persze már azon is csodálkoztam, hogy megmoccant Win7-en. Sebaj, gondoltam, feszültséglevezetőnek ott a jó kis CS 1.6! Itt már éltem a gyanúval, utánaolvastam a neten, és milyen jól tettem! Állítólag nem komálja a hetest, ami elég elszomorító, mert az egész gépemből csak az opredszer új, amúgy még erősen a CS és az UT korában leledzik a technika maradék része. Apropo, UT, kerestem a CD-jét, szerintem Bucika behúzta anno, ami elég frusztráló – sebaj, valószínűleg úgysem futna. Ezenfelül persze úgy volt annak feelingje, ha a Libriben üvöltözve aprítottuk egymást, de azok az idők már elmúltak. Komoly, diplomázó emberek vagyunk.

Persze ha valaki felvetné, hogy tartsunk egy retro LAN nightot, benne lennék :D

A képek nem saját screenshotok, ahhoz lusta voltam töltögetni

Huhh, micsoda hét!

Az első négy nap elment a suli jegyében, csütörtök este már egy kis mulatka is volt a Csempésben és aztán valami ELTE-s buliban is, majd pénteken már rakott krumpli Ernstnél (fincsi!) és egy kis akciózás, valamint egy nem túl lehengerlő mozi (Brooklyn mélyén).

Szombaton Critical Mass-on voltam ismét, sok év után először. Hüs, Vica és Dávid jött be, velük szakítottuk fel az aszfaltot majd chilleltünk a Ligetben. Jelentem, hogy Hüs nagyon belejött a bringázásba, nem kis dolgot hajtott végre.

/Ide kéne tolni egy képet, de most lusta vagyok ehhez./

Ma már késői kelés után vizit a szavazófülkében, este pedig eredményvárás Ernstnél – jó hírek jöttek! Most pedig készülhetek a holnapi német szakszöveg ZH-ra, jeee…

Igaz, hogy nem szeretem, ha számítógépes dolgok folyton egyszerűsödnek, pl. hogy sokan már klikkelni is lusták és mindent egy gombnyomásra akarnak elérni, de be kell látnom, van olyan, aminek van előnye.

Ilyen például az “Update automatically” button a WordPressben, így miután egy hete leszedtem végre a 2.9.2-t, hogy updateljem a 2.7-es WP-met, most végre elszántam magam az általában hosszadalmas frissítésre. Ekkor eszembe jutott, hogy volt egy ilyen button, és bár nem hittem benne (ezek ált. big fuckup-ok  szoktak lenni), gondoltam, give it a shot, max ha minden elsz.ródik, csinálok egy manual update-et. És láss csodát, működött! Igaz, nem tudom, hogyan csinálta, hogyan cserélte le a jelszóvel védett hostomon a fileokat újakra, de műxik, és ez a lényeg.

Egyből rágerjedtem az autoupdate gombokra a pluginek között is, és igaz, hogy csak egyet használok, de toltam a frissítést mindenre. Ezekután kicsit bűntudatosan lámának érzem magam :) Gyorsan headert is cseréltem :)

—

Más: tegnap toltam az angol felsőfokot by TELC, hát több részen elég kemény volt, de szerintem meglesz. Eredmények legkésőbb május 16-án! Keep your fingers crossed!

—

Új sorozatfüggőség, miközben várjuk az új seasont Dexterből, Top Gearből, TBBT-ból és TAAHM-ből és a Hillsből is: Brothers and Sisters (kis szünet után ismét nézem) és West Wing, amit gyak. darálok, mert piszok jó. Kéne valamit tennem, hogy magyar viszonylatokban valahogy én is ilyen munkakörbe kerüljek…

Van-e még ötlet sorozatra?

Netes bóklászásaim során ebbe a videoba botlottam:

Kíváncsi vagyok, milyen eredményt hozna egy magyarországi hasonló “felmérés”. Gyanítom hasonlót…

BTW, te jó ég, milyen régen írtam ide. Még a végén elvesztem az olvasóimat :D

Most már nem mondok semmit sem a blogvezetési szokásaimra, csak belecsapok a lecsóba. Nem ígérem, hogy befejezem a londoni beszámolót, több hónap késéssel mi értelme lenne?

Inkább mutatok két érdekességet, egy lol és egy támogatandó kezdeményezés.

Kezdem a lollal:

5:30am – Check overnight stats, start writing a post
5:35 – Check twitter
5:39 – Work on post, full steam ahead
5:40 – Check twitter
5:41 – Recommit to post, enough with the twitter thing
5:42 – Check Facebook
5:44 – Make coffee…and check twitter on iPhone while hovering over pot
5:55 – Look at toes…was my middle toe always longer than the second?
6:06 – Contemplate life
6:06:30 – Check stats
6:07 – Solve cold fusion
6:08 – Start new post on the best blend of coffee to solve cold fusion
6:11 – Check twitter, man, everyone must be pissed I haven’t said hi in nearly 17 minutes
6:12 – Still don’t get why navels don’t heal and vanish, like any other booboo
6:13 – Ask twitter followers if they have any insight on navel issue
6:14 – Retweet saucy twitter influencer’s tweet so they like me better
6:15 – Work on post about how social media can become a huge time sink if you don’t batch your time
6:22 – Feel inauthentic about post on batching social media, check popurls, reddit and digg for better idea
6:28 – Holy crap, never checked twitter for answers about the navel question, jump to tweetdeck, ahhhh
6:34 – Bring iphone to kitchen so as not to abandon the internets while making health shake for breakfast
6:37 – Suck down shake through tiny pink straw, using cheek muscles to burn more calories
6:40 – Throw on Welcome Back Kotter t-shirt.
6:42 – Meditate
6:42:02 Approve and reply to comments
6:51 – Read other blogs on google reader and share special ditties on twitter, facebook and stumbleupon
6:56 – Morning yoga
6:57 – Cool down and reflect on how much better body feels
6:58 – Wake up the girls and get their days going
7:00 – 90 minutes of hardcore blogging and content creation done, time to switch to macbook pro, head over to Starbucks and search forums for answer to navel issue…this could be a killer book!

Innen copyztam.

A támogatandó pedig az új magyar kereső, a Szörcs, ami szorcs.hu alatt érhető el. Fogom használni, csakazértis :)

Illene berakni egy screenshotot, talán majd később :)

Régen volt már, hogy írtam…de milyen sok minden történt azóta!

Hol is kezdjem? Először is, Digweed után nem sokkal (mintegy két héttel) voltam egy másik remek buliban. Ezúttal a T Bar nevű helyet kerestem fel, ami London szívében van, nagyon menő épületek közelében.

A szórakozóhely nehezen található meg, ha nem tudod a pontos címet, mivel egy ca 30×30-as matrica van kint a bejárat egyik ablakán a bár nevével (amit úgysem látsz a biztonsági őröktől). De ha megvan, akkor érdekes élményben lesz részed! A bejárat után rögtön egy bár rész fogad (ez kicsit meglepett, nem hittem volna, hogy tényleg van a helynek egy ennyire báros része. Aztán találtam egy ajtót, ami fölött volt egy pici tábla, hogy Dancefloor. Na itt le, ruha lead, be a tánctérre, ahonnan már kiszűrödött a dörömbölés. Ja hogy milyen buli is ez? Igen, ezt nem mondtam: Hector warmupja után Anja Schneider zenélt nekünk. Furcsaság volt, hogy a buli időtartamára 21-03 időpontokat írtak, ezért én már 22-kor berobbantam a helyre. Én voltam éppen az 5. a táncétren, és mindenki üldögélt a fal melletti csücsülős részeken, mindenki más pedig fent volt a bárban.

Kicsit sajnáltam, hogy nem voltunk többen, mert ez a Hector bizony elég jó zenéket tolt, jobb warm-upot csinált, mint Nagáék anno Pesten Anja előtt. Traktorral játszott, de nem CD, hanem LP szimulációval, ami viszonylag ritka manapság. Az arcok a helyen furák voltak, abból a szempontból, hogy a fiatalok nagyon jól voltak felöltözve, totál stílusosan, de nem studios-dokkos-cicásan, hanem proper divatosan – kicsit outsidernek éreztem magam, hogy nem volt pajeszom, gomba hajam, kinőttnek tűnt pólóm és a bokám fölött 10 centivel véget érő feszülős nadrágom…Rajtuk kívül volt pár idősebb arc is, nagyon komolyan tolták, szerintem ők ott voltak az elektronikus zene születésénél is!

Aztán olyan éjfél körül megtelt a tér, de nagyon durván, elöl nagyon meleg lett – na mert persze ott voltam az 1.-2. sorban. Anja egy párszor átment a közönségen, nagyon közvetlen volt. Háromnegyed egy körül végül átvette az irányítást, és egy olyan lendületes bulit tartott, hogy az agyunkat eldobtunk. Háromnegyed négyig játszott, az utolsó számként pedig pont azt a tracket tolta, ami Digger buliján is a legjobban bejött. Ekkor már kevesebben voltunk, több helyünk volt, mindenki teljesen meg volt már őrülve, nagyon nagy zene volt!

Elképesztő, de Hector warm-upjának nagy része és Anja teljes szettje (az utolsó pár másodperc kivételével) már másnap elérhető volt online. Ajánlott!

Ma este elvileg megyek a Fabricbe, ahol Magda lemezbemutató buli lesz Marc Houle segítségével, a kisebb teremben pedig többek között Jennifer Cardinit lehet hallani!

—

Október 30-án átköltöztünk északról délnyugat Londonba, ami már szinte nem is London – de mégis (ezek az angolok idióták, majd hozok valamikor példákat). New Maldenben lakunk most, sokkal jobb környék, olcsóbb ház, kevesebb ember – ők is ismerősök. Ezenkívül a munkahelyem is közelebb van, kb 20 perc-fél óra busszal. Apropó munka, ott rendben vagyok, sokmindent csinálok az étteremben, megbarátkoztam az arcokkal, elvagyunk. Persze ezen a munkahelyen is olyan Health and Safety szabályok vannak, hogy ha mindent betartanánk, soha nem végeznénk semmivel. Ez a rendszer tartja vissza szerintem Nagy-Britanniát a gyorsabb fejlődéstől, teljesen idióta szabályokat hoznak.

Ezen a héten nem dolgoztam, mert most nem volt munka a part-timeosoknak, de sajnos nem tudtam kihasználni városnézésre a hetet, mivel Mariannal enyhén lebetegedtünk és csak a lakást néztük belülről. Jövő héten csak kétszer dolgozom, többet nem szerettem volna, így talán majd akkor jut idő megint képeket csinálni.

Aha, képek! Időközben járt itt Mariann barátnője, Anita is, kár, hogy Mariann pont akkor dolgozott – igaz, testhezálló munkát. Hüsidrága egy karácsonyi kiállításon volt hostess, és a cége tündérkártyákat forgalmazott. Olyan kártyák ezek, mint anno az autós/hajós/buszos/repülős kártyák, csak itt nem a hengerűrtartalom mérete dönt, hanem a “Flying speed”.

Ennyi mostanra, addig is ajánlom Mariann képeit valamint persze a saját London-galériámat is, amely folyamatosan bővül!

Ha van időtök, látogássátok meg Sanyit Heidelbergben!

El sem hiszem, hogy megtörtént. Egyszerűen frenetikus. Micsoda élmény! Hogy miről beszélek? Nos, meglepő, de egy újabb bulibeszámoló következik itt az ájblogon.

Október 17-én kezdődött a Bedrock 11. születésnapját megünneplő buli, amiről már előre lehetett tudni, hogy fantasztikus lesz. A helyszín az O2 Arena-ban lévő matter club volt, egyike a híres londoni cluboknak. Az előzetesen közzétett lineup szerint a main roomban Danny Howells és a kiadó alapítója és feje, John Digweed, míg a kettes számú teremben Petar Dundov, Guy J és Alan Fitzpartick lépnek fel.

Magyarországtól eltérően itt tartották is magukat ehhez, senki nem mondta le, nem változott a beosztás sem. Nos, miután 2 óra buszozás után odaértem az arénához, ami éjjel elképesztően jól néz ki, jött egy rövidke sorban állás, majd külön kapun volt a beléptetés hölgyek és urak részére. Erre azért volt szükség, mert miután az ember átment a fémdetektoros kapun, jött a tapizás, majd miután rendben találtattam, leadtam a jegyet, kaptam egy papírfecnit és miután attól is sikerült megválnom, jött a ruhatár (Ł1), ahol minden nagyon flottul ment, nem volt kétségem afelől, hogy a hazamenetnél simán megtalálják a ruhám (vs. magyar helyzet). Eztuán jött a belépés a szentélybe, ami pont olyan volt, mint a Sortedban: egy kapu, becsukódik (hangzsilip), majd a második ajtó után már lobogott is a rövidke hajam.

A hely nem volt nagy, ez a matter képein is látszik, hogy az alsó tánctér pici a Studiohoz képest, kb akkora, mint a Citadella. Itt nem a beépített DJ pultot használták ezalkalommal, hanem azzal szemben a túloldalon hoztak létre egy pultot. Volt két emelet, ez a keceli körfolyosót idézte; az első emeleten, jól elrejtve volt a kettes terem. WC-k szintén az első emeleten, a második emelet kb. csak egy függőfolyosó volt a tánctér fölött, ez a Dokk hangulatát idézte. A visualról itt emlékeznék meg röviden: az egész este alatt gyászosan szar volt, több órán át Digweed alatt nem is ment semmi, csak a pultja villogott, ami valami trükkös cucc volt. Amúgy a motívumok nagyon sokáig ismétlődtek, egyszerűen ötlettelen, szegényes volt.

De vissza a zenéhez. Beléptemkor (rohadt buszok, fél 12-re értem oda) már Danny Howells nyomta, a papír szerint (ezt is tartották nagyjából) 10-től éjjel egyig játszott ő, aztán jött Digger. Aki hallotta már Howells játszani, annak nem újdonság, amit most írok,d e mivel én még előben nem láttam/hallottam őt, így nekem valamelyest új volt a szitu. Annyiban nem volt új, hogy volt egy érzésem, hogy mivel warm-upol Digweednek, ezért a GU Miami-hoz hasonló zenéket fog tolni, ami azért nagyszerű, mert az az egyik kedvencem a GU sorozatból. Ez a Danny egy beteg arc, mókázott végig, és közben hibátlanul rakta a jobbnál jobb zenéket. Kicsit persze pislogtam, mert éjfél körül már legalább 128-129 bpm-nél járhattunk, szórta a kiállásokat, fél egytől pedig már az addigi mosolygós, vokálos zenéket tech-esebb darabokra cserélte, ment a nagy röfögtetés, mikor a Mester beállt a pultba.

Folyamatos zenével vette át az irányítást, technoval kezdett, majd végre valahára ismét progit hallottam tőle! Ez azért nagy szó, mert akárhányszor hallottam élőben az utóbbi időben, mindig csak kemény techno szeletelés ment. Nem tudom, hogy ez annak a számlájára írható-e, hogy szerinte Magyarhonba technoval kell menni, vagy sem, de ez amit ő ezen az estén adott, agyeldobós volt. A technos rész után, mint mondtam, jött progi, meg vidám zenék egyszerűen, csak 5-től hétig volt megint zúzda, de akkor is más jellegű, mint amit kishazánkban szoktunk kapni. Talán Kecelen játszott ilyet anno. Tény, hogy az idei városligeti parti nem volt a legjobb tőle (túl sok minimal és öngyilkosságra késztető, nagyon dark techno), de ezt a szettet valójában össze sem lehet vetni azzal. Nagyon-nagyon jó volt.

A kisteremben Petar Dundov kezdett, majd Guy J játszott, végül a termet 5-kor Alan zárta. No, én ezzel az ötös zárással nem voltam tisztában, mikor 5.02-kor beléptem a terembe, mert pont a záró akkordokra érkeztem. Tisztában voltam vele, hogy nem sokat fogok tőlük hallani, hiszen ez egy olyan buli volt, ahol az volt a kérdés, hogy melyik ujjamba harapjak bele: Howells-Digweed (pláne amikor ilyen jó zenét játszik), vagy valamennyi idő kisterem is, hiszen ezek a srácok nagyon jók (nem hiába van Bedrockos szerződésük), és kb. önálló estét is érdemelnének, plusz, nem valószínű, hogy Magyarországra jönnek a közeljövőben. Késői érkezésemmel ez a kérdés meg is oldódott…

Digger eredetileg hétig játszott volna, de itt eltértek a papírtól, és csak 8-kor kapcsoltak le mindent, addig kaptuk a nagy klasszikusokat (az utolsó track valami kilencvenes évek elejét idéző, breakbeates történet volt, csak lestünk). Itt jut eszembe, hogy a reggeli órákra lett elfogadható a hallgatóság létszáma, mert természetsen itt is heringpartit szerveztek, kb. 4-500 fővel engedtek be több embert a kelleténél.

Két érdekesség a szervezésnél: volt külön smoking area, azaz nem kellett izgulni, hogy mikor húzza végig valaki rajtad a cigijét, és a ruhám sem lett büdös, a másik pedig, hogy egész éjjel járta a személyzet a táncteret és szedte össze azokat az üvegeket/palackokat, amiket véletlenül nem a kukába (!) dobott a közönség (akik amúgy önző, bunkó faszok, magyarok sokkal jobb fejek), így nem üveghegyen kellett táncolni. A közönségben itt is nagyon sok volt a cica, ja és egy darab csokit láttam és 3 indiai jellegűt, a többi mind fehér volt. Ezt hogy csinálták?

Egyszóval jó buli volt, új élmény is egyben. Köszi Bedrock!

Külön érdekesség volt a reggeli Temze-part, kacsákkal, hattyúkkal és szakadt hajókkal, túloldalon pedig a csilivili Cityvel :)

What’s next? Úgy emlékszem, jövő héten a matterben Dubfire és Timo Maas, utána lévő hétvégén ugyanitt Paul Oakenfold, Október 29-én T-Bar, Anja Schneider, November 14 Fabric Magda, Craig Richards, December 19-én pedig Zabiela at Matter. Wooooow.

Halihó Nép, hallom képeket és beszámolókat szeretnél :)

Nos hát a helyzet, hogy pár nappal az előző bejegyzés után átköltöztünk egy olcsóbb szállásra, ami tök jó, csak épp net nem volt benne. Rögtön szóltunk, majd az egyik legnagyobb szolgáltató, akivel a lakást kiadó agency szerződést kötött, közölte, hogy október 14-én lesz ideje bekötni a netet (Virgin). Azaz mintegy 3 héttel a megrendelés után. Ez elég érzékenyen érintett mindenkit a lakásban – elvégre ez London és nem Tápiószecső (no offense tápiószecsői olvasóim lol).

Így időközben kávézókból, pubokból, könyvtárból neteztem. Megjegyzendő, hogy ezeken a helyeken mindenhol szar a wifi, olyan tempó volt hogy kerestem az 56k-s modemet.

Október 12-én, hétfőn rövid időre átköltöztem Mariann egy ismerőséhez, Krisztához, mivel tőle nem messze kaptam munkát, otthonunktól pedig ez a munka 1,5-2 óra. Így hétfőtől péntek délelőttig náluk vagyok, itt zsír a net. Ja, nov 1-től itt is fogunk lakni, ami nagyon szerencsés dolog, hiszen olcsóbb is, vannak ismerősök és jobb a környék is. Ez itt kb 12. kerület, az eredeti szállásunk pedig mondjuk Újpest.

Ja, a munkám. Elkezdtem dolgozni egy fancy konferencia központban a catering azaz éttermi részen, képzelhetitek eddig mennyi gyakorlatom volt ebben. Sebaj, a CV-m elbírta, hogy dolgoztam már fél évet egy ilyen helyen :) Itt megy a munka, nem túl nehéz, csak hosszú: hétfő, kedd, csütörtök 8, szerdán 10 órát nyomtam, ált. du. 4-től éjfélig, szerdán már 2-től éjfélig. Itt az óránkénti minimálbér 5,8 font, lehet nekiállni szorozgatni…megéri itt dolgozni, hogy rövid legyek.

Ja, munkatársaim névsora a régi angol kastélyban: Sebastien, a francia restaurant manager, majd Yuksel, Evzen, Lukasz, Sebastian, Vikas, Dmitry, Marlena, Sujit, Marta és Elena. Lol, nem? :)

Töltöttem fel képeket, bár már régen nem fényképeztem. Elérhetőek itt.

Még nem tudom, mikor jelentkezem megint, de fogok, az biztos.

Cheers!

Megérkeztem Mariannal Londonba ma este, már leszállás közben láttuk, hogy esik az eső. Hát mégis igaz a mende-monda, nem az angol festők találták ki…

Kis telefonálgatás után össze is találkoztunk sofőrünkkkel, aki befuvarozott minket a városba, a szállásunkra. Vagyis ma még a szállásunk, holnap beszélünk az árakról, aztán meglátjuk, ki tudjuk-e fizetni, vagy keresünk másikat. Ez a szállás egyébként nagyon pöpec, egy csendes utcában van (ilyen van ebben a városban) és a ház belül tip-top.

Sofőrünk az út alatt mesélt egy kicsit nekünk az itteni életről, és magáról is, hogy került ide, mit csinál. Röviden: jó itt élni, ha az embernek van munkája. Márpedig aki akar, az talál munkát. Szerinte általában azok húzzák le a várost, akik nem tudtak élni a City adta milliónyi lehetőséggel.

No majd meglátjuk, hogy én is lehúzom-e…

Több részlet holnap, ha már tudunk magunkról valamit, ahogy képek akkor lesznek (azt mondják, világosban jobb fotózni hehe).

Röviden, ennyi:

Hamarosan már Londonból jelentkezem :)