balazs.albertini.hu

Most már nem mondok semmit sem a blogvezetési szokásaimra, csak belecsapok a lecsóba. Nem ígérem, hogy befejezem a londoni beszámolót, több hónap késéssel mi értelme lenne?

Inkább mutatok két érdekességet, egy lol és egy támogatandó kezdeményezés.

Kezdem a lollal:

5:30am – Check overnight stats, start writing a post
5:35 – Check twitter
5:39 – Work on post, full steam ahead
5:40 – Check twitter
5:41 – Recommit to post, enough with the twitter thing
5:42 – Check Facebook
5:44 – Make coffee…and check twitter on iPhone while hovering over pot
5:55 – Look at toes…was my middle toe always longer than the second?
6:06 – Contemplate life
6:06:30 – Check stats
6:07 – Solve cold fusion
6:08 – Start new post on the best blend of coffee to solve cold fusion
6:11 – Check twitter, man, everyone must be pissed I haven’t said hi in nearly 17 minutes
6:12 – Still don’t get why navels don’t heal and vanish, like any other booboo
6:13 – Ask twitter followers if they have any insight on navel issue
6:14 – Retweet saucy twitter influencer’s tweet so they like me better
6:15 – Work on post about how social media can become a huge time sink if you don’t batch your time
6:22 – Feel inauthentic about post on batching social media, check popurls, reddit and digg for better idea
6:28 – Holy crap, never checked twitter for answers about the navel question, jump to tweetdeck, ahhhh
6:34 – Bring iphone to kitchen so as not to abandon the internets while making health shake for breakfast
6:37 – Suck down shake through tiny pink straw, using cheek muscles to burn more calories
6:40 – Throw on Welcome Back Kotter t-shirt.
6:42 – Meditate
6:42:02 Approve and reply to comments
6:51 – Read other blogs on google reader and share special ditties on twitter, facebook and stumbleupon
6:56 – Morning yoga
6:57 – Cool down and reflect on how much better body feels
6:58 – Wake up the girls and get their days going
7:00 – 90 minutes of hardcore blogging and content creation done, time to switch to macbook pro, head over to Starbucks and search forums for answer to navel issue…this could be a killer book!

Innen copyztam.

A támogatandó pedig az új magyar kereső, a Szörcs, ami szorcs.hu alatt érhető el. Fogom használni, csakazértis :)

Illene berakni egy screenshotot, talán majd később :)

Régen volt már, hogy írtam…de milyen sok minden történt azóta!

Hol is kezdjem? Először is, Digweed után nem sokkal (mintegy két héttel) voltam egy másik remek buliban. Ezúttal a T Bar nevű helyet kerestem fel, ami London szívében van, nagyon menő épületek közelében.

A szórakozóhely nehezen található meg, ha nem tudod a pontos címet, mivel egy ca 30×30-as matrica van kint a bejárat egyik ablakán a bár nevével (amit úgysem látsz a biztonsági őröktől). De ha megvan, akkor érdekes élményben lesz részed! A bejárat után rögtön egy bár rész fogad (ez kicsit meglepett, nem hittem volna, hogy tényleg van a helynek egy ennyire báros része. Aztán találtam egy ajtót, ami fölött volt egy pici tábla, hogy Dancefloor. Na itt le, ruha lead, be a tánctérre, ahonnan már kiszűrödött a dörömbölés. Ja hogy milyen buli is ez? Igen, ezt nem mondtam: Hector warmupja után Anja Schneider zenélt nekünk. Furcsaság volt, hogy a buli időtartamára 21-03 időpontokat írtak, ezért én már 22-kor berobbantam a helyre. Én voltam éppen az 5. a táncétren, és mindenki üldögélt a fal melletti csücsülős részeken, mindenki más pedig fent volt a bárban.

Kicsit sajnáltam, hogy nem voltunk többen, mert ez a Hector bizony elég jó zenéket tolt, jobb warm-upot csinált, mint Nagáék anno Pesten Anja előtt. Traktorral játszott, de nem CD, hanem LP szimulációval, ami viszonylag ritka manapság. Az arcok a helyen furák voltak, abból a szempontból, hogy a fiatalok nagyon jól voltak felöltözve, totál stílusosan, de nem studios-dokkos-cicásan, hanem proper divatosan - kicsit outsidernek éreztem magam, hogy nem volt pajeszom, gomba hajam, kinőttnek tűnt pólóm és a bokám fölött 10 centivel véget érő feszülős nadrágom…Rajtuk kívül volt pár idősebb arc is, nagyon komolyan tolták, szerintem ők ott voltak az elektronikus zene születésénél is!

Aztán olyan éjfél körül megtelt a tér, de nagyon durván, elöl nagyon meleg lett - na mert persze ott voltam az 1.-2. sorban. Anja egy párszor átment a közönségen, nagyon közvetlen volt. Háromnegyed egy körül végül átvette az irányítást, és egy olyan lendületes bulit tartott, hogy az agyunkat eldobtunk. Háromnegyed négyig játszott, az utolsó számként pedig pont azt a tracket tolta, ami Digger buliján is a legjobban bejött. Ekkor már kevesebben voltunk, több helyünk volt, mindenki teljesen meg volt már őrülve, nagyon nagy zene volt!

Elképesztő, de Hector warm-upjának nagy része és Anja teljes szettje (az utolsó pár másodperc kivételével) már másnap elérhető volt online. Ajánlott!

Ma este elvileg megyek a Fabricbe, ahol Magda lemezbemutató buli lesz Marc Houle segítségével, a kisebb teremben pedig többek között Jennifer Cardinit lehet hallani!

—

Október 30-án átköltöztünk északról délnyugat Londonba, ami már szinte nem is London - de mégis (ezek az angolok idióták, majd hozok valamikor példákat). New Maldenben lakunk most, sokkal jobb környék, olcsóbb ház, kevesebb ember - ők is ismerősök. Ezenkívül a munkahelyem is közelebb van, kb 20 perc-fél óra busszal. Apropó munka, ott rendben vagyok, sokmindent csinálok az étteremben, megbarátkoztam az arcokkal, elvagyunk. Persze ezen a munkahelyen is olyan Health and Safety szabályok vannak, hogy ha mindent betartanánk, soha nem végeznénk semmivel. Ez a rendszer tartja vissza szerintem Nagy-Britanniát a gyorsabb fejlődéstől, teljesen idióta szabályokat hoznak.

Ezen a héten nem dolgoztam, mert most nem volt munka a part-timeosoknak, de sajnos nem tudtam kihasználni városnézésre a hetet, mivel Mariannal enyhén lebetegedtünk és csak a lakást néztük belülről. Jövő héten csak kétszer dolgozom, többet nem szerettem volna, így talán majd akkor jut idő megint képeket csinálni.

Aha, képek! Időközben járt itt Mariann barátnője, Anita is, kár, hogy Mariann pont akkor dolgozott - igaz, testhezálló munkát. Hüsidrága egy karácsonyi kiállításon volt hostess, és a cége tündérkártyákat forgalmazott. Olyan kártyák ezek, mint anno az autós/hajós/buszos/repülős kártyák, csak itt nem a hengerűrtartalom mérete dönt, hanem a “Flying speed”.

Ennyi mostanra, addig is ajánlom Mariann képeit valamint persze a saját London-galériámat is, amely folyamatosan bővül!

Ha van időtök, látogássátok meg Sanyit Heidelbergben!

El sem hiszem, hogy megtörtént. Egyszerűen frenetikus. Micsoda élmény! Hogy miről beszélek? Nos, meglepő, de egy újabb bulibeszámoló következik itt az ájblogon.

Október 17-én kezdődött a Bedrock 11. születésnapját megünneplő buli, amiről már előre lehetett tudni, hogy fantasztikus lesz. A helyszín az O2 Arena-ban lévő matter club volt, egyike a híres londoni cluboknak. Az előzetesen közzétett lineup szerint a main roomban Danny Howells és a kiadó alapítója és feje, John Digweed, míg a kettes számú teremben Petar Dundov, Guy J és Alan Fitzpartick lépnek fel.

Magyarországtól eltérően itt tartották is magukat ehhez, senki nem mondta le, nem változott a beosztás sem. Nos, miután 2 óra buszozás után odaértem az arénához, ami éjjel elképesztően jól néz ki, jött egy rövidke sorban állás, majd külön kapun volt a beléptetés hölgyek és urak részére. Erre azért volt szükség, mert miután az ember átment a fémdetektoros kapun, jött a tapizás, majd miután rendben találtattam, leadtam a jegyet, kaptam egy papírfecnit és miután attól is sikerült megválnom, jött a ruhatár (Ł1), ahol minden nagyon flottul ment, nem volt kétségem afelől, hogy a hazamenetnél simán megtalálják a ruhám (vs. magyar helyzet). Eztuán jött a belépés a szentélybe, ami pont olyan volt, mint a Sortedban: egy kapu, becsukódik (hangzsilip), majd a második ajtó után már lobogott is a rövidke hajam.

A hely nem volt nagy, ez a matter képein is látszik, hogy az alsó tánctér pici a Studiohoz képest, kb akkora, mint a Citadella. Itt nem a beépített DJ pultot használták ezalkalommal, hanem azzal szemben a túloldalon hoztak létre egy pultot. Volt két emelet, ez a keceli körfolyosót idézte; az első emeleten, jól elrejtve volt a kettes terem. WC-k szintén az első emeleten, a második emelet kb. csak egy függőfolyosó volt a tánctér fölött, ez a Dokk hangulatát idézte. A visualról itt emlékeznék meg röviden: az egész este alatt gyászosan szar volt, több órán át Digweed alatt nem is ment semmi, csak a pultja villogott, ami valami trükkös cucc volt. Amúgy a motívumok nagyon sokáig ismétlődtek, egyszerűen ötlettelen, szegényes volt.

De vissza a zenéhez. Beléptemkor (rohadt buszok, fél 12-re értem oda) már Danny Howells nyomta, a papír szerint (ezt is tartották nagyjából) 10-től éjjel egyig játszott ő, aztán jött Digger. Aki hallotta már Howells játszani, annak nem újdonság, amit most írok,d e mivel én még előben nem láttam/hallottam őt, így nekem valamelyest új volt a szitu. Annyiban nem volt új, hogy volt egy érzésem, hogy mivel warm-upol Digweednek, ezért a GU Miami-hoz hasonló zenéket fog tolni, ami azért nagyszerű, mert az az egyik kedvencem a GU sorozatból. Ez a Danny egy beteg arc, mókázott végig, és közben hibátlanul rakta a jobbnál jobb zenéket. Kicsit persze pislogtam, mert éjfél körül már legalább 128-129 bpm-nél járhattunk, szórta a kiállásokat, fél egytől pedig már az addigi mosolygós, vokálos zenéket tech-esebb darabokra cserélte, ment a nagy röfögtetés, mikor a Mester beállt a pultba.

Folyamatos zenével vette át az irányítást, technoval kezdett, majd végre valahára ismét progit hallottam tőle! Ez azért nagy szó, mert akárhányszor hallottam élőben az utóbbi időben, mindig csak kemény techno szeletelés ment. Nem tudom, hogy ez annak a számlájára írható-e, hogy szerinte Magyarhonba technoval kell menni, vagy sem, de ez amit ő ezen az estén adott, agyeldobós volt. A technos rész után, mint mondtam, jött progi, meg vidám zenék egyszerűen, csak 5-től hétig volt megint zúzda, de akkor is más jellegű, mint amit kishazánkban szoktunk kapni. Talán Kecelen játszott ilyet anno. Tény, hogy az idei városligeti parti nem volt a legjobb tőle (túl sok minimal és öngyilkosságra késztető, nagyon dark techno), de ezt a szettet valójában össze sem lehet vetni azzal. Nagyon-nagyon jó volt.

A kisteremben Petar Dundov kezdett, majd Guy J játszott, végül a termet 5-kor Alan zárta. No, én ezzel az ötös zárással nem voltam tisztában, mikor 5.02-kor beléptem a terembe, mert pont a záró akkordokra érkeztem. Tisztában voltam vele, hogy nem sokat fogok tőlük hallani, hiszen ez egy olyan buli volt, ahol az volt a kérdés, hogy melyik ujjamba harapjak bele: Howells-Digweed (pláne amikor ilyen jó zenét játszik), vagy valamennyi idő kisterem is, hiszen ezek a srácok nagyon jók (nem hiába van Bedrockos szerződésük), és kb. önálló estét is érdemelnének, plusz, nem valószínű, hogy Magyarországra jönnek a közeljövőben. Késői érkezésemmel ez a kérdés meg is oldódott…

Digger eredetileg hétig játszott volna, de itt eltértek a papírtól, és csak 8-kor kapcsoltak le mindent, addig kaptuk a nagy klasszikusokat (az utolsó track valami kilencvenes évek elejét idéző, breakbeates történet volt, csak lestünk). Itt jut eszembe, hogy a reggeli órákra lett elfogadható a hallgatóság létszáma, mert természetsen itt is heringpartit szerveztek, kb. 4-500 fővel engedtek be több embert a kelleténél.

Két érdekesség a szervezésnél: volt külön smoking area, azaz nem kellett izgulni, hogy mikor húzza végig valaki rajtad a cigijét, és a ruhám sem lett büdös, a másik pedig, hogy egész éjjel járta a személyzet a táncteret és szedte össze azokat az üvegeket/palackokat, amiket véletlenül nem a kukába (!) dobott a közönség (akik amúgy önző, bunkó faszok, magyarok sokkal jobb fejek), így nem üveghegyen kellett táncolni. A közönségben itt is nagyon sok volt a cica, ja és egy darab csokit láttam és 3 indiai jellegűt, a többi mind fehér volt. Ezt hogy csinálták?

Egyszóval jó buli volt, új élmény is egyben. Köszi Bedrock!

Külön érdekesség volt a reggeli Temze-part, kacsákkal, hattyúkkal és szakadt hajókkal, túloldalon pedig a csilivili Cityvel :)

What’s next? Úgy emlékszem, jövő héten a matterben Dubfire és Timo Maas, utána lévő hétvégén ugyanitt Paul Oakenfold, Október 29-én T-Bar, Anja Schneider, November 14 Fabric Magda, Craig Richards, December 19-én pedig Zabiela at Matter. Wooooow.

Halihó Nép, hallom képeket és beszámolókat szeretnél :)

Nos hát a helyzet, hogy pár nappal az előző bejegyzés után átköltöztünk egy olcsóbb szállásra, ami tök jó, csak épp net nem volt benne. Rögtön szóltunk, majd az egyik legnagyobb szolgáltató, akivel a lakást kiadó agency szerződést kötött, közölte, hogy október 14-én lesz ideje bekötni a netet (Virgin). Azaz mintegy 3 héttel a megrendelés után. Ez elég érzékenyen érintett mindenkit a lakásban - elvégre ez London és nem Tápiószecső (no offense tápiószecsői olvasóim lol).

Így időközben kávézókból, pubokból, könyvtárból neteztem. Megjegyzendő, hogy ezeken a helyeken mindenhol szar a wifi, olyan tempó volt hogy kerestem az 56k-s modemet.

Október 12-én, hétfőn rövid időre átköltöztem Mariann egy ismerőséhez, Krisztához, mivel tőle nem messze kaptam munkát, otthonunktól pedig ez a munka 1,5-2 óra. Így hétfőtől péntek délelőttig náluk vagyok, itt zsír a net. Ja, nov 1-től itt is fogunk lakni, ami nagyon szerencsés dolog, hiszen olcsóbb is, vannak ismerősök és jobb a környék is. Ez itt kb 12. kerület, az eredeti szállásunk pedig mondjuk Újpest.

Ja, a munkám. Elkezdtem dolgozni egy fancy konferencia központban a catering azaz éttermi részen, képzelhetitek eddig mennyi gyakorlatom volt ebben. Sebaj, a CV-m elbírta, hogy dolgoztam már fél évet egy ilyen helyen :) Itt megy a munka, nem túl nehéz, csak hosszú: hétfő, kedd, csütörtök 8, szerdán 10 órát nyomtam, ált. du. 4-től éjfélig, szerdán már 2-től éjfélig. Itt az óránkénti minimálbér 5,8 font, lehet nekiállni szorozgatni…megéri itt dolgozni, hogy rövid legyek.

Ja, munkatársaim névsora a régi angol kastélyban: Sebastien, a francia restaurant manager, majd Yuksel, Evzen, Lukasz, Sebastian, Vikas, Dmitry, Marlena, Sujit, Marta és Elena. Lol, nem? :)

Töltöttem fel képeket, bár már régen nem fényképeztem. Elérhetőek itt.

Még nem tudom, mikor jelentkezem megint, de fogok, az biztos.

Cheers!

Megérkeztem Mariannal Londonba ma este, már leszállás közben láttuk, hogy esik az eső. Hát mégis igaz a mende-monda, nem az angol festők találták ki…

Kis telefonálgatás után össze is találkoztunk sofőrünkkkel, aki befuvarozott minket a városba, a szállásunkra. Vagyis ma még a szállásunk, holnap beszélünk az árakról, aztán meglátjuk, ki tudjuk-e fizetni, vagy keresünk másikat. Ez a szállás egyébként nagyon pöpec, egy csendes utcában van (ilyen van ebben a városban) és a ház belül tip-top.

Sofőrünk az út alatt mesélt egy kicsit nekünk az itteni életről, és magáról is, hogy került ide, mit csinál. Röviden: jó itt élni, ha az embernek van munkája. Márpedig aki akar, az talál munkát. Szerinte általában azok húzzák le a várost, akik nem tudtak élni a City adta milliónyi lehetőséggel.

No majd meglátjuk, hogy én is lehúzom-e…

Több részlet holnap, ha már tudunk magunkról valamit, ahogy képek akkor lesznek (azt mondják, világosban jobb fotózni hehe).

Röviden, ennyi:

Hamarosan már Londonból jelentkezem :)

Saving civilization will take a massive mobilization, and at wartime speed. The closest analogy is the belated US mobilization during World War II. But unlike that chapter in history, in which one country totally restructured its economy, the Plan B mobilization requires decisive action on a global scale.
On the climate front, official attention has now shifted to negotiating a post-Kyoto protocol to reduce carbon emissions. But that will take years. We need to act now. There is simply not time for years of negotiations and then more years for ratification of another international agreement.
It is time for individual countries to take the initiative on their own. Former Prime Minister Helen Clark of New Zeeland led the way. In late 2007 she announced that New Zeeland would boost the renewable share of its electricity from 70 percent, mostly hydro and geothermal, to 90 percent by 2025. The country plans to cut per capita carbon emissions from transport in half by 2040. Beyond this, New Zeeland plans to expand its forested area by some 250.000 hectares by 2020, ultimately sequestering roughly 1 million tons of carbon per year.
We know from our analysis of global warming, from the accelerating deterioration of the economy’s ecological supports and from our projections of future resource use in China that the Western economic model - the fossil fuel-based, automobile-centered, throwaway economy - will not last much longer. We need to build a new economy, one that will be powered by renewable sources of energy, that will have a diversified transport system and that will reuse and recycle everything.

Credit to Sebastiao Salgado, one of the greatest social documentary photographers

We can describe this new economy in some detail. The question is how to get from here to there before time runs out. Can we reach the political tipping points that will enable us to cut carbon emissions before we reach the ecological tipping points where the melting of the Himalayan glaciers becomes irreversible? Will we be able to halt the deforestation of the Amazon before it dries out, becomes vulnerable to fire and turns into wasteland?
What if, for example, three years from now scientists announced that we have waited too long to cut carbon emissions and that the melting of the Greenland ice sheet is irreversible? How would the realization that we are responsible for a coming 7-meter (23-foot) rise in sea level and hundreds of millions of refugees from rising seas affect us? How would it affect our sense of self, our sense of who we are? It could trigger a fracturing of society along generational lines like the more familiar fracturing of societies along racial, religious and ethnic levels. How will we respond to our children when they ask, “How could you do this to us? How could you leave us facing such a chaos?”

From Lester Brown’s Plan B 3.0: Mobilizing to Save Civilization

+20° - Greeks put on sweaters (if they can find them).
+15° - Hawaiians turn on the heaters (if they have them).
+10° - Americans shake, Russians are planting cucumbers.
+5° - You can see your own breathing. Italian cars don’t start. Norwegians take a bath. Russians drive with lowered windows.
0° - Water freezes in America, in Russia it thickens.
-5° - French cars don’t start.
-10° - You’re planning a vacation to Australia.
-15° - Your cat insists to sleep in your bed. Norwegians put on sweaters.
-18° - New York landlords turn on the heaters. Russians make their last seasonal picnic.
-20° - American cars don’t start. People in Alaska start wearing long-sleeves.
-25° - German cars don’t start. Hawaiians are dead.
-30° - Politicians start talking about homeless people. Your cat prefers to sleep in your pajamas.
-35° - Too cold to think. Japanese cars don’t start.
-40° - You’re planning a 2-week hot tub bath. Swedish cars don’t start.
-42° - Transportation stops in Europe. Russians eat ice cream on the street.
-45° - All Greeks are dead. Politicians really start doing something for the homeless.
-50° - Your eyelids start sticking when you blink. In Alaska, people close the window in the bathroom.
-60° - White bears start moving south.
-70° - Hell freezes.
-73° - Finnish special services evacuate Santa Claus from Lapland. Russians wear earmuff hats.
-80° - Lawyers put their hands in their own pockets.
-114° - Ethyl alcohol is freezing. Russians are unhappy.
-273° - Absolute zero, atomic movement stops. Russians wear boots.
-295° - 90% of the planet is dead. Russian soccer team becomes the world champion.

Nem is értem, miért szabadkozom folyton a postok ritkasága miatt. Most már nem is teszek így hehe. Azonban, ha minden jól megy, így a nyár utolsó részétől kezdve frekventáltabban fogok ide írni.

A mai postban - szokás szerint - egy buliról számolok be, mely bizonyos szempontok alapján az idei bulik közül kiemelkedik.

Augusztus 19-én éjjel rendezték meg a Városligetban az elektronikus zene egy bizony irányát kedvelők számára azt a bulit, amelyről korábban nagyjából csak álmodni mertek. A rendezők (ezt köszönjük, Fame Promotion) Magyarországra csalogatták a szcéna három legnagyobb nevét egy és ugyanazon időpontra, ami nagyjából olyan, mintha Beyonce, Katy Perry és Rihanna lépne fel a poprajongóknak.

James Zabiela, John Digweed és Sasha lépett fel. ‘Nuff said.

Tavaly rendeztek először a Műjégpálya területén bulit, azt is augusztus 19-én, akkor Sasha zenélt nekünk. A szervezők annyira belelkesültek, miután észrevették, hogy a közönségnek nagyon bejött a kulissza (a megvilágított Vajdahunyad vára legyünk őszínték, nem semmi), hogy idén már több napos rendezvénysorozatot kreáltak a területre, amelyből számomra csak ez az egy jelentett színvonalas zenét. Idén a pult nem az épület előtt volt, hanem megfordítva, így a háttérben volt a vár.

Mivel úgy értesültem, hogy ez az este már kb. este 8-kor kezdődik, különböző magyar DJ-k felvezetésével, amit Chriss és Dandy, valamint Yvel és Tristan zár éjfélkor, így csak fél 11-re mentem, mert elég fáradt voltam aznap. Azonban ez az előzetes lineup kacsa lehetett, hiszen csak Chriss játszott (ami nem baj, sőt! Imádom a chrissi hangzást, abba ne nyúljon bele más) amikor odaértem. Elég jó ütemeket pakolt szokás szerint, együtt is élt a közönséggel. Ekkor még elég kevesen voltunk, sok hely volt táncra.

Legnagyobb meglepetésemre Chrissből pont fél órát hallhattam, hiszen már 11-től Zabiela vette át az irányítást, vagy 10 perc szerelgetés után. James ugyanis elég sok extra kütyüt, számára játékszert hozott magával, a szokásos Pioneer effektgép mellé hozott két Korg effekt pad-et is. Már tudtuk, hogy szörnyen le fog minket bontani, de nem baj, ezért jöttünk! Mellettem már kiabálták is páran, torkuk szakadtából, hogy “Apa kezdődiiiiik“, mikor JZ elkezdte belőni a gépeket és felcsendültek az első agymarcangoló effektek.

Amit csinált, az szokás szerint agyament, beteg dolog volt. Egymás után jöttek a minimal-techno zenék, semmi progresszív (hiszen sokan még mindig progi DJ-nek aposztrofálják). Szem látomást tetszett neki a buli, fényképezgetett is, és a Twitterén is örömködött már hajnalban a buli fantasztikusságán. Vidám zenékkel készítette elő a terepet Diggeréknek, bár egyes zenék hallatán kicsit féltem, hogy ellő egy-egy nagyot már idejekorán.

Itt kell megemlítenem, hogy eddigre már brutál sokan voltunk, lépni nem lehetett. Az elején, mikor Chriss játéka alatt kiválasztottam a helyem, úgy választottam, hogy a két nagy, lógó hangszoró-csokor közepén legyek, egyenlően hallva a hangokat, de ne túl elöl, mert ott leviszi a fejem a hangerő. Ekkora már hátrébb sodródtam, és ott állaptítottam meg, hogy sok ember már megint csak a helyet foglalja: mentek volna máshova, és akkor ők is bulizhattak volna a maguk módján, meg mi is jobban elfértünk volna (talán). Valahogy megint azt éreztem, hogy kétszer annyi jegyet sikerült megint eladni, mint ahányan normálisan elfértünk volna. Ahogy egy fórumozó említette: “ha kettő körül érkezett volna még egy hatezer fős kínai turistacsoport, azokat is beengedték volna.”

A hely azért volt érdekesen kialakítva, mert a pulttól nézve balra volt a VIP-emelvény, mellette jobbra, azaz a pulttal szemben egy tánctér, amit egy bárpult és egy kerítés (!) választott el a még jobbrább lévő tánctértől és chill-out résztől (székek, placc, Toi-Toi). Ebben a nagy tömegben végül csak egyszer ugrottak úgy a lábamra, hogy még mindig fáj, egyszer rajtam landolt a dobozos sör nagy része, és számtalanszor kellett végignéznem, ahogy egyes klubbertársak magukhoz veszik az üvegcsés vagy por alakuló élénkítőt…ezenkívül persze kettő körül már az üvegtengerben táncoltunk, ki is szedtem egy szilánkot, ami már átjött a cipőm talpán.

De vissza a zenéhez: Zabi egyig játszott, őt követte Digweed, aki szokás szerint a lemezjátszókkal és egy Pioneer effektgéppel terelgette a népet.

Ő a “Pájót” abszolút nem arra használta, mint Zabiela, hogy lerobbantsa az emberek fejét, hanem egy nagy méretű samplerként alkalmazta. Ahogy vártam, Digger kicsit visszavett a tempóból, szebb zenéket játszott, ám ez jelenti azt, hogy átkalandoztunk Proggi-földre. Volt egy pár ilyen zene, de szerintem lényegében technot játszott ő is, de hál’ Istennek nem olyan keményet, mint legutóbb a Studioban.

Fél háromtól ötig következett Sasha, ő is hozta a szokásos nívót. Szettje első része nem jött be annyira, nekem nagyon agyatlan kalapálásnak tűnt, ki is mentem a bárpulthoz megpihenni egy 0,33-as, potom 400 forintos ásványvíz társaságában.

Mire kifújtam magam, Alex már szebb zenéket játszott, vissza is tértem a tömegbe. Negyed hattól pedig a viághírű Sasha-John Digweed b2b-nek lehettünk szem- és fültanúi; nagyon tudnak ezek a srácok!

Összességében zeneileg ötös, szervezésben kettes (tömeg, üveg, szar hangrendszer [elöl megsüketülsz, hátul meg csak a mély brummogást hallod, oldalról semmi]) az este eredménye. Nem tudom, mi lesz a következő bulim, de nagyon várom :D

…a sorozatok, mi más. Most amúgy is nagy váltás elé nézünk, mivel a legtöbb sorozat elmegy nyaralni, így aztán várhatunk őszig az új részekre. De addig vajon ne lenne mit csinálni?

Dehogynem, lehet pótólni a régebbi, kimaradt darabokat. Ebből adódóan két, még screenshotra nem alkalmas, tudásbővítő sorozat tulajdonosa leszek hamarosan, és már most megvan 3 adag “cucc” a szórakoztató fajtából.

Megküzdöttem például a Lizzie McGuire mindkét seasonjáért (tudom, búúúú). Najó, nem titkolom, a főszereplő miatt vágtam neki a dolognak.

Így belenézve elég bugyuta sorozatnak tűnik (ideális agytompító), ráadásul Hilary az elsőben még túl fiatal, alig ismerni rá, de a másodikra már javul valamit a helyzet, ahogy kezd felnőni:

Szóval a nyár során majd megvizsgálom azért. Ezenkívül, ami ennél sokkal érdekesebb és én jobban vártam rá, az a Black Donnellys. Sajnos csak egy seasont ért meg 12 résszel, 99%, hogy nem lesz folytatás. Pedig eddig jó a story: van egy 4 tagú ír testvércsapat, akik egy pöttyet összerúgják a port a helyi olasz bandával.

Ebből adódóan néha balhé van, kis gorombaság, előkerül pisztoly, balta, miegyéb:

aminek aztán súlyos és szagos nyomai vannak,

amit persze el kell tüntetni valahogy:

Szerencsére jó humoró az egész, vannak benne komoly poénok, mitöbb (és ez sem utolsó dolog volt a várakozásomban), szerepel benne mellékszereplőként Olivia, aki az OC óta serious eyecandy:

Ami még fut, legalábbis mid-season breakre ment csak, az a Hills 5. seasonja, ami ismét sok fordulatot tartogat, ám sajnos immáron biztos, hogy LC-nek utolsó seasonja ez. Azt nem tudni, hogy a Lo rajongók bízhatnak-e folytatásban:)

Ezenfelül három kedvelt sorozatom fejeződött be az elmúlt hetekben. Vége van a zseniális, hasfalfájdító The Big Bang Theory 2. etapjának, de szerencsére még lesz 2 season biztosan. Can’t get enough!

Befejeződött a Two and a half men 6. szériája is, ami 3 season hosszabbítást kapott már biztosan. Ez azért is jó, mert már tudni lehet, hogy a hetedik seasonban visszatér Mia (Emmanuelle Vaugier), és Charlie feje fölött összecsapnak a nők. Jake továbbra is undorító és buta :D

Végül, ám messze nem utolsó sorban, vége van a Gossip Girl season 2-nek is, ami pontosan olyan volt, mint amilyet vártam: sok csavar, buta Serena, fantasztikus Chuck, csodaszép Vanessa, vicces Dan, trükkös Blair, szerencsétlen Nate, csini Jenny. Várjuk a folytatást!

Ps. Elfeledkeztem a Flashpointról, ami nagyon megerősödött a második évadra, bár még lehetőség a javulásra. Most már tuti nem cancel-kategóriás, nagyon ott van! Kép lesz, ha nem felejtem el :)

/Edit: majd másik postban :)